Azután, hogy a Puskás Akadémia két-két döntetlennel és vereséggel indította az évet, és alig két pontra van a kieséstől a futball-NB I-ben, újra lehet köszörülni a nyelveket a felcsútiakon. Hogy Pintér Attila vezetőedző alatt inog a kispad, és hogy Bernd Storck volt szövetségi kapitány válthatja, csaknem mellékes hír, noha ütős önmagában is. Ám a lényeg az, hogy Orbán Viktor állami pénzekből kitömött csapata megint üthető, ízekre lehet szedni a játékospolitikáját, lehet szurkolni a kieséséért.
Bizonyára nem vagyok egyedül, de megkérdezném most a miniszterelnöktől: megérte-e a befektetett energia? Tényleg ennyire fontos volt első osztályú csapatot építeni egy utánpótlás-nevelő intézmény tetejére, széles politikai fronton téve támadhatóvá magát? A kormányfő háza a felcsúti stadiont szegélyező Fő utca túloldalán van, a végében kerti budi áll. Beülnék oda vele, mint Tót Lajos és az őrnagy úr Örkénynél, elmerenghetnénk ezeken a kérdéseken. Ott nem találnánk aranyozott bidét és vécékefét, mint a 2014-ben elűzött ukrán elnöknél. Felcsúton az utca túloldalán kell keresni a csillogást, a VIP-páholyban, ahonnan a kormányfő sokszor egymagában szemléli hétről hétre övéi küszködését. Vajon mi járhat mostanában a fejében?
2007-ben az ő földjén nyitotta meg kapuit az akadémia. Az akkor ellenzékben politizáló Orbán Viktor azt mondta, európai hírű utánpótlás-nevelő központot szeretne, és olyan klubéletet, ahol „minden sportolni vágyó polgár megtalálja a helyét”. Nem tette hozzá, hogy a legtöbb sportolni vágyó polgárt a határon túlról várják majd. Miközben dübörög a migánskampány, idén volt olyan meccs, ahol tíz idegenlégióssal és egy magyarral állt fel a Puskás. Ha a névadó még élne, most odasétálna a páholyban a kormányfőhöz, megszorítaná a kezét, és a maga kedves-érdes stílusában alighanem megkérdezné: Hol vannak a magyar gyerekek a rólam elnevezett csapatban és stadionban?
Orbán Viktor néhány évvel ezelőtt egy interjúban is beszélt az akadémia egyik fő küldetéséről. Azt mondta, az intézmény a magyar válogatottba és az első osztályú bajnokságba szeretne ügyes játékosokat adni. Tehetséges kölyökből most sincs hiány Felcsúton, az U19-es bajnokságban másodikak, 17 év alatt elsők, és a 14–16 év közöttiek is vagy listavezetők, vagy az ezüstérem várományosai. De akkor miért középszerű külföldiekből válogat hétről hétre Pintér Attila, céltáblájává téve a PAFC-ot mindenkinek, aki nevetni akar rajta? Ha három-négy saját nevelésű titánt bedobna a mély vízbe, nem ingyenbuszokkal kellene fuvarozni a Pancho Arénába a környékbelieket, hogy összejöjjön háromszáz néző. Akkor ennyien maguktól is összejönnének.
