A női BL-ben ez volt a tizedik döntő, de az első, amit a férfiak fináléjától független időpontban és városban rendeztek. A Lyon a 2001-ben alapított – és 2009-ig női UEFA Kupának nevezett – sorozat legeredményesebb klubja: két finálét veszített és immár hatot nyert, köztük a legutóbbi négyet.
Egy ígéretes katalán helyzettel indult a találkozó, a vezetést a hatodik percben – a német válogatottal olimpiai aranyérmes és Európa-bajnok – Marozsán révén mégis a címvédő szerezte meg. Közeli találata után a budapesti születésű támadó középpályást „Ria, ria, Hungária!” rigmussal köszöntötték a lelátóról a magyar szurkolók.
A Barcelona – amely első spanyol csapatként jutott el már az elődöntőig is – 665 perc után kapott gólt, mivel a mostani idényben korábban csak az első BL-meccsén találtak a hálójába, utána sorozatban hét mérkőzést nyert kapott gól nélkül.
Lehetőségek mindkét oldalon akadtak, de a Lyon a folytatásban is pontosabbnak bizonyult a kapu előtt, és az aranylabdás norvég csatár, Ada Hegerberg bő negyedóra alatt mesterhármast ért el, ezzel már a szünet előtt elődöntötte a meccset. Legutóbb a tíz évvel ezelőtti fináléban fordult elő, hogy egy játékos három gólt szerzett.
A második félidőben is gyakran eljutottak az ellenfél kapujáig a csapatok, jó iramú volt a játék, ám a befejezések – még francia részről is – pontatlanabbra sikeredtek, mint az első felvonásban. A 69. percben egy színes jelmezbe öltözött szurkoló berohant a pályára, de a nézők számára nemcsak ez okozott izgalmat, hanem az is, hogy a katalánoknak több lehetőségük is volt a szépítésre, és ez végül a csereként beállt Asisat Oshoalának a 89. percben sikerült is.
