Tökéletes formaidőzítés Szegeden

Eldördült a startpisztoly, szerdán megkezdődött a kajak-kenu világbajnokság Szegeden. Egyelőre inkább vízi fesztivál jelleggel, mely érzetre a tökéletes körülmények csak ráerősítenek. Ahogy persze majd haladunk előre az időben, egyre élesebbek lesznek a versenyek, de joggal bízhatunk benne, hogy a magyarok — miként a szerdai kötelezővel, az előfutamokkal — a későbbiekben is megbirkóznak a rájuk váró feladatokkal.

A magyar válogatott nagy visszatérője futamgyőzelemmel jeleskedett Fotó: Mirkó István

Ahogy lehajtok az autópályáról, feltűnő, piros alapszínű tábla segíti a tájékozódást. Persze nehéz lenne eltévedni; még annak is, aki netán életében először érkezik a Maty-érre. Az akkreditációt, lemértem, 42 másodperc alatt intéztem el – soha, sehol ilyen gyorsan az elmúlt bő két évtizedben –, pedig a feladatot végző „asszisztensnek” közben egy külföldi kollégát is útba kellett igazítania. Az igazán kellemes meglepetés pedig akkor ér, amikor kiderül, máris behajthatok a médiaközponttól csupán száz méterre fekvő parkolóba. Bent, a helyünkön először is ingyenes üdítő- és szendvicsjegyet nyomnak a kezembe, majd a laptopot bekapcsolva gyorsan kiderül, a wifi nem pislákol, mint oly sokfelé még manapság is, hanem hasít – hogy stílszerűek legyünk –, mint Kozák Danuta a vízen. Tudom, az olvasót, a szurkolót az újságíró kényelme kevésbé foglalkoztatja, ám személyes példákon keresztül mérhető le a legkönnyebben, milyenek is a terepviszonyok.

Nos, kifogástalanok. Szeged eddig is a világ legjobb kajak-kenus versenypályája volt – amit egyébként a külföldiek előszeretettel hangoztatnak –, megújult formájában pedig a legkényesebb igényeknek is megfelel. Minden a helyére került, logikusan, átgondolva, rohammunkának nyoma sincs, még arra is jutott idő, hogy a hajók mérlegelésére kijelölt sátor, illetve a vegyes zóna fölött húzott új aszfaltcsík mellett gyepszőnyeget rakjanak le.

Arra visszaemlékezve, hogy 1998-ban, az első szegedi vb idején a több tízezer néző az esőben, sárban tolongott, s a „kényelmüket” összesen durván öt mobil vécé szolgálta, 2019-re e téren is hatalmas az előrelépés. A kibővített, részben fedett tribün mögött a „Vásárvárost” hat olimpiai bajnokunk, sorrendben Hesz Mihály, Tatai Tibor, Gyulay Zsolt, Kőbán Rita, Kovács Katalin és Vajda Attila portréja vezeti fel. Átellenben egy nagy sátorban a Kolonics, a sportlegenda című kiállítás tekinthető meg. Aztán az ismert kajak-kenus sportszergyártók standjai sorakoznak, majd büfék és kézművesportékákat kínáló árusok. Csak ízelítőül: egy emblémázott póló 2900, egy korsó sör 600, egy félliteres üdítő 500, egy hot-dog 650, egy hamburger 800 forintba kerül – összehasonlítva mondjuk a Hungaroringgel és a Szigettel, nagyon barátiak az árak. Egyedül talán a rétest sokalltam 800 forintért, de az meg fenséges. Miután fél órát sétálgattam keresztül-kasul, azon töprengtem, mi az, amibe, ha nagyon akarnék, egyáltalán beleköthetnék. Talán abba, hogy – ha már a kajak-kenu természetközeli sportág – a szelektív gyűjtők kissé el vannak rejtve; de a ­Greenpeace-t azért nem kell riasztani…

A magyar válogatott nagy visszatérője futamgyőzelemmel jeleskedett
Fotó: Mirkó István

Szerdán mindezt bőségesen volt időnk körbejárni, végiggondolni, mert a világbajnokság első napján a vízen még béke honolt. A magyar egységek is kivétel nélkül – többnyire sallangmentesen – teljesítették az előfutamokat. Talán Dombvári Bencét emelhetjük ki, aki legutóbb több mint három éve állt rajthoz nemzetközi versenyen. Még 2016 májusában, a duisburgi pótkvalifikációs világkupán, ahol ezer egyesben és párosban is kvótát szerzett az olim­piára. Akkor még azt gondolta, önmagának. Ám riói élmények helyett rémálomra ébredt: máig vitatott doppingügy miatt eltiltották. Tavaly térhetett vissza, de csak idén lendült olyan formába, hogy kijutott a vb-re. A válogatón ugyan ötszáz méteren is alulmaradt Kopasz Bálinttal szemben, de mivel az algyői kiválóság csak ezren indul, ezért Dombvári ötszázon bizonyíthat. Tegnap nem volt nehéz dolga, könnyedén, futamgyőztesként jutott tovább.

– Volt egy kis lámpalázam, ezért talán erősebben is kezdtem a kelleténél, de az utolsó száz méteren már kiengedtem. Az ötszáz egyes a kedvenc számom, szeretnék szép eredményt elérni – értékelt röviden, majd azt is elárulta, jövőre ezer párosban szeretne kijutni Tokióba.

A kenu kettes ötszáz méteren induló Balla Virág és Devecseriné Takács Kincső tegnap még nem versenyzett, mégis nekik vannak a legnehezebb napjaik. Az ő esetük arról árulkodik, egy-egy doppingeset még azokat is kellemetlenül érint, akik minden gyanú fölött állnak, s akár egy lebukás kedvezményezettjei is lehetnének. Ismert, hogy a magyarok legnagyobb vetélytársai, az első számú esélyesnek tartott kanadai Vincent-La­pointe nővérek közül ­Laurence Vincent-­Lapointe-ról hétfőn derült ki, pozitív lett az egyik doppingtesztje. Aminek a mieink sem örülnek. – Egész évben arra készültünk, hogy ellenük versenyzünk majd. Őszintén szólva inkább csalódott vagyok, mint megkönnyebbült, hogy nem indulnak – mondta az esetről Balla Virág.

Így gondolkozik egy igazi sportember. Reméljük, a vasárnapi döntőig feldolgozza a váratlan eseményt, s ha valakinek, hát a győztesnek sohasem kell magyarázkodnia.