Ez az élet igazi küzdősportja

Negyven másodperc. Csupán ennyi időbe tellett, és Conor McGre­gor végzett Donald Cerrone-val. Elképesztő profizmussal, brutális, de legalábbis brutálisnak tűnő kegyetlenséggel. Ez az MMA és annak vezető szervezete, az UFC, avagy pejoratívnak is tekinthető nevén a ketrecharc. A legkeményebb küzdősport, amelynek létjogosultságát sokan firtatják, de amely egyre népszerűbb, s nem csupán a hagyományos olimpiai rokon sportágakat homályosítja el, de a profi boksznak is veszélyes kihívója.

Conor McGregor nem kegyelmezett az ellenfelének Fotó: Mike Blake Forrás: Reuters

MMA – mixed martial arts, azaz kevert harcművészetek. Egyszerűen csak ketrecharc. A küzdősportok talán legkeményebb irányzata. Ahol az ütés, a rúgás, a fogás, a földharc, lényegében minden megengedett, és az öklöt – de nem az ellenfelet – óvó vékony kesztyűt leszámítva nincs semmilyen védőfelszerelés. Kegyetlen műfaj. Avagy az élet küzdősportja. Mert ha két ember leáll verekedni, ugyan mégis hogyan teszi? Előzetesen megállapodnak abban, hogy csak ütni lehet, méghozzá csak derék felett, vagy csak fogni, dobni, adott esetben a támadó lábhasználat nélkül? Nem, dehogy. Úgy, ahogy a ketrecharcosoktól látjuk.

Elborzasztó volt látni, ahogy McGre­gor előbb fejrúgással megrendíti az ellenfelét, majd miután az térdre rogyott, ököllel kemény, célzott ütéseket mér a fejére. A nehézsúlyú profi boxban is már rég közbeavatkozott volna a bíró, itt azonban tényleg csak akkor vetett véget a küzdelemnek, helyesebben a mészárlásnak, amikor már Cerrone testi épsége – élete? – veszélyben forgott.

Nem ismerem az MMA világát, nem tudom, itt vannak-e manipulált meccs­ek – mint ahogy még a profi bokszban is nyilvánvalóan vannak –, de nincs az az épeszű ember, aki magától vállalná azt, amit Donald Cerrone elszenvedett. Érthető, hogy a műfaj népszerűsége és elismertsége nőttön nő. A kiütést néhány nap alatt többen nézték meg – több mint tízmillióan! – az ismert videómegosztón, mint minden idők egyik legnagyobb bokszmeccsét, a harmadik Ali–Frazier összecsapást, de még a tavalyi Joshua–Ruiz meccs nézettsége is elmarad tőle. A díjazás is vetekszik a profi boksszal. McGregor előre garantáltan ötmillió dollárt kapott, és további nyolcvanmillió üti a markát a pay-per-view rendszerű tévéközvetítés után, s erre jönnek még a szponzori és reklámszerződések.

Conor McGregor nem kegyelmezett az ellenfelének
Fotó: Reuters

Az MMA-ra tehát van kereslet, méghozzá nagyon komoly kereslet, ezért fölösleges is azon morfondírozni, vajon nem kellene-e inkább betiltani. A kérdés sokkal inkább az, hogy a hagyományos, az ötkarikás programban szereplő küzdősportoknak miként kellene idomulniuk a kihívásokhoz, hogy megőrizzék a népszerűségüket. Ne tőlünk várják a választ. Legfeljebb arra vállalkozhatunk, hogy azt vegyük számba, ami egyre inkább tarthatatlan. Amatőr ökölvívásban a pontozás gyakran részrehajló és követhetetlen gyakorlata birkózásban – azon belül is jellemzően kötöttfogásban – és egyre inkább cselgáncsban is az akciókban roppant szegény, meddő gyömöszölés. Eme tradicionális sportágaknak a renoméját ugyanaz tette tönkre, ami a ketrecharcot felemelte: a tévéközvetítés. Kétszer vagy háromszor három percben egyszerűen nem dől el a ma már kifogástalan erőállapotú és technikai képzettségű ökölvívók, birkózók és dzsúdósok küzdelme. A ketrecharcosoké azonban akár negyven másodperc alatt is a végére ér. E tekintetben a körítése miatt a nyugati ízléstől kissé idegen szumó is jobban fogyasztható egyértelmű szabályrendszerével, gyors csatáival.

Nem véletlen, hogy 2000-ben a taek­wondo felkerült az olimpiai programba, idén Tokióban pedig már karatéban is osztanak érmeket, miközben a birkózás létjogosultságát egyszer már maga a Nemzetközi Olimpiai Bizottság is kétségbe vonta. Attól ugyan nem kell tartani, hogy a ketrecharc valaha is bekerül az ötkarikás sportágak közé, mert egyrészt a testi épség ilyen fokú veszélyeztetése ellentétes az olim­piai eszmével, másrészt az MMA, köszöni, jól megvan az olimpia nélkül.

Ettől függetlenül a kihívásra reagálni kell. Az életben maradás ösztöne ezt diktálja.