MMA – mixed martial arts, azaz kevert harcművészetek. Egyszerűen csak ketrecharc. A küzdősportok talán legkeményebb irányzata. Ahol az ütés, a rúgás, a fogás, a földharc, lényegében minden megengedett, és az öklöt – de nem az ellenfelet – óvó vékony kesztyűt leszámítva nincs semmilyen védőfelszerelés. Kegyetlen műfaj. Avagy az élet küzdősportja. Mert ha két ember leáll verekedni, ugyan mégis hogyan teszi? Előzetesen megállapodnak abban, hogy csak ütni lehet, méghozzá csak derék felett, vagy csak fogni, dobni, adott esetben a támadó lábhasználat nélkül? Nem, dehogy. Úgy, ahogy a ketrecharcosoktól látjuk.
Elborzasztó volt látni, ahogy McGregor előbb fejrúgással megrendíti az ellenfelét, majd miután az térdre rogyott, ököllel kemény, célzott ütéseket mér a fejére. A nehézsúlyú profi boxban is már rég közbeavatkozott volna a bíró, itt azonban tényleg csak akkor vetett véget a küzdelemnek, helyesebben a mészárlásnak, amikor már Cerrone testi épsége – élete? – veszélyben forgott.
Nem ismerem az MMA világát, nem tudom, itt vannak-e manipulált meccsek – mint ahogy még a profi bokszban is nyilvánvalóan vannak –, de nincs az az épeszű ember, aki magától vállalná azt, amit Donald Cerrone elszenvedett. Érthető, hogy a műfaj népszerűsége és elismertsége nőttön nő. A kiütést néhány nap alatt többen nézték meg – több mint tízmillióan! – az ismert videómegosztón, mint minden idők egyik legnagyobb bokszmeccsét, a harmadik Ali–Frazier összecsapást, de még a tavalyi Joshua–Ruiz meccs nézettsége is elmarad tőle. A díjazás is vetekszik a profi boksszal. McGregor előre garantáltan ötmillió dollárt kapott, és további nyolcvanmillió üti a markát a pay-per-view rendszerű tévéközvetítés után, s erre jönnek még a szponzori és reklámszerződések.

Fotó: Reuters
Az MMA-ra tehát van kereslet, méghozzá nagyon komoly kereslet, ezért fölösleges is azon morfondírozni, vajon nem kellene-e inkább betiltani. A kérdés sokkal inkább az, hogy a hagyományos, az ötkarikás programban szereplő küzdősportoknak miként kellene idomulniuk a kihívásokhoz, hogy megőrizzék a népszerűségüket. Ne tőlünk várják a választ. Legfeljebb arra vállalkozhatunk, hogy azt vegyük számba, ami egyre inkább tarthatatlan. Amatőr ökölvívásban a pontozás gyakran részrehajló és követhetetlen gyakorlata birkózásban – azon belül is jellemzően kötöttfogásban – és egyre inkább cselgáncsban is az akciókban roppant szegény, meddő gyömöszölés. Eme tradicionális sportágaknak a renoméját ugyanaz tette tönkre, ami a ketrecharcot felemelte: a tévéközvetítés. Kétszer vagy háromszor három percben egyszerűen nem dől el a ma már kifogástalan erőállapotú és technikai képzettségű ökölvívók, birkózók és dzsúdósok küzdelme. A ketrecharcosoké azonban akár negyven másodperc alatt is a végére ér. E tekintetben a körítése miatt a nyugati ízléstől kissé idegen szumó is jobban fogyasztható egyértelmű szabályrendszerével, gyors csatáival.