A találkozó után – miközben a pályára beözönlő, elkeseredett hazai drukkerek inzultálták a hazai játékosokat – az aktív pályafutását befejező Tőzsér Dániel zokogva vonult le a játéktérről, majd kisírt szemmel nyilatkozott a vegyes zónában:
– Szívet melengető volt a kezdés előtt a két világsztár, Kevin de Bruyne és Thibaut Courtois videóüzenete, de az az igazság, hogy fel kellett készülnöm arra is, hogy olyan befejezése lesz ennek az estének, amilyen lett. Bár a végén nagyot hajtottunk, két kapufát is rúgtunk, de nem lehet azt mondani, hogy nem voltak előjelei ennek a kiesésnek. A koronavírus-szünet után kissé felkészületlenül kezdtük újra az idényt, nem úgy ment a játék, ahogy elterveztük. Borzasztóan fáj a kiesés, nem így gondoltam a pályafutásom befejezését. Ami a lefújás után történt, azt nem akarom kommentálni, szerintem a szurkolók mindent megtettek, megpróbáltak segíteni bennünket, a csalódásuk, elkeseredésük pedig érthető. Ami ott és akkor történt, szerintem még belefér, arról nem tudok, hogy bárkit is megütöttek volna.
Kondás Elemér vezetőedző hat mérkőzésre vállalta el a beugró szerepét.
– Rendkívül szomorú vagyok, sajnálom a szurkolóinkat – kezdte az értékelést a tapasztalt mester. – A játékosok kitették a pályára a szívüket, mindent, ami bennük volt. Több sebből véreztünk, még azokat a játékosokat is beraktuk a végére, akik nem voltak hadra foghatók. A végén a lécről a gólvonalra pattant a labda, azt mondják, nem volt benn, ezt el kell fogadnom, ezek szerint nem volt benn. Ilyen idegállapotban nehéz küzdeni, ezt meg kell mondanom. A játékban természetesen voltak problémák, már a bekapott gól előtt is kicsit tompák voltunk, hiányzott a szikra a játékunkból. Rendkívül csalódott vagyok, el nem tudtam képzelni, hogy kiesünk, de ez van, nincs mit tenni. Bevállaltam az érzelmi kötődés miatt, itt futballoztam, edzősködtem, kutyakötelességem volt elvállalni. Sajnos estek ki olyan játékosok, akiket nem tudtunk pótolni. A klub és a csapat jövőjéről nem tudok nyilatkozni, én erre a hat meccsre vállaltam a beugrást, az most lejárt. Azt mindenképpen le kell szögeznem, hogy ez volt életem legnehezebb, egyben legrosszabb meccse. Ami a lefújás utáni jeleneteket illeti, nyilván ilyenkor nehéz türtőztetni magukat a szurkolóknak. Érzelmek dúlnak bennük. Ha a bajnoki címnél berohannak, és azt eltűrtük, akkor most is el kell tűrnünk? Nem tudom. Nem egyszerű kordában tartani az érzéseket. Tény, már a gól előtt is bátortalanok voltunk, éreztem, hogy nyomja a játékosokat a tét. Nem Košický volt a hunyó a gólban.
