Massaro nem jön Pécsre.
Szállóige a magyar sportújságírás történetéből. Amolyan fél szavakból is megértjük egymást. Ha blőd átigazolási hír, majd hamarosan annak cáfolata kerül napvilágra, elég annyit mondani, Massaro nem jön Pécsre, s a „szakmán” belül mindenki egyből tudja, miről van szó. (A Milan korábbi BEK-győztes, 15-szörös válogatott csatárát 1994-ben, pályafutása alkonyán hírbe hozták a PMFC-vel, ám persze pécsi szerződésének annyi alapja volt, mint akkoriban mondjuk Agassi – egyeseknek Ágassi – magyar felmenőinek.)
Dzsudzsák Balázs nem jön Debrecenbe.
Legalábbis egyelőre. Az átigazolási időszak kedd éjfélkor jár le, addig még jöhet fordulat.
A DVSC vezetői mégis úgy gondolták, tréfát űznek a magyar sportsajtóval, tágabban a futballrajongókkal. Hétfő reggel kilenc órára sajtótájékoztatót hívtak össze. Kétség sem fért hozzá, abból a célból, hogy bejelentsék Dzsudzsák hazatérését, amiről már napok óta cikkez a sportsajtó.
Ehhez képest azt kaptuk, hogy Sármány Kristóf és Szalánczi Zoltán az NB III-as második csapattól csatlakozik az első kerethez. Jeremiás Gergő pedig mérkőzéselemzőként a szakmai stábhoz.
Rossz vicc, uraim.
Ez nem sajtótájékoztató témája, ezért bőségesen elegendő kiadni egy kétmondatos közleményt. Ha pedig az eredeti terv mégis Dzsudzsák bejelentése lett volna, csak valamiért meghiúsult a szerződés vagy elnapolták az aláírást, akkor le kellett – illett – volna fújni a sajtótájékoztatót.
Persze jópofa kommunikációs fogásnak is nevezhetnénk az eljárást, hiszen így egymást követő két nap is a Lokira irányul a figyelem.
De csak nevezhetnénk. Mert ez nem kommunikáció, hanem rossz vicc, sőt ócska trükk.
