Talán a kényszer, a szélső hátvédek tömeges kidőlése szülte az ötletet, hogy Marco Rossi visszatért kedvenc taktikai fegyveréhez a három védős felálláshoz, amellyel anno bajnoki címre vezette a Honvédot. Willi Orbán oldalán Lang Ádám és Szalai Attila volt a másik két oszlop, a szélen pedig a válogatottba 2018 után visszatért Fiola Attila, illetve Holender Filip a két „vasaló”. A Ferencvárosban mutatott jó formájának köszönhetően bekerült a kezdőbe Sigér Dávid is; Gulácsi Péter, Szoboszlai Dominik, Sallai Roland és Szalai Ádám szereplése pedig a papírforma.
A magyar válogatott tehát így kezdett: Gulácsi – Lang, Orbán, Szalai A., – Fiola, Nagy Á., Sigér, Szoboszlai, Holender – Szalai Á., Sallai.
A törökök sem vették félvállról a mérkőzést, nemzetközi szinten is több jól ismert futballistájuk ott volt a csapatban, mindenekelőtt Demiral (Juventus), Söyüncü (Leicester) és a legnagyobb sztárjuk, a milanos Çalhanoğlu. Ugyanakkor a török utánpótlás gondjairól árulkodik, hogy Burak Yilmaz 35 évesen is kihagyhatatlan.
Bátran kezdett a magyar válogatott, Sallai már a 7. percben helyzetbe került. Szépen lépett ki, megpöckölte a labdát, Çakır védett. A 12. percben Holender kapásból vette célba a hosszú alsót, Çakırnak ez nem jelentett gondot, a 19. percben Szoboszlai lapos löketénél viszont már verve volt, de a kapufa kisegítette. Ennél volt még „nagyobb” kapufánk, a 31. percben Holender tudatosan tekert a bal felsőbe, helyesebben sajnos kicsit följebb, a keresztlécen csattant a labda.
Kimondottan jól, stílusosan futballozott a magyar csapat az első félidőben, uralta a játékot, csak a gól hiányzott.
A második félidőre feljavultak a törökök, Rossi mégis elégedett lehetett a csapatával, mert a hazaiak már kettőt cseréltek, mire ő is rászánta magát a változtatásra: a 60. percben az immár kétszeres válogatott Sigért az újonc Schäfer András váltotta. A 66. percben éppen ő harcolt ki szabadrúgás a jobb szélen, Szoboszlai mesterien csavart középre, Orbán jól érkezett, de az erős fejesét Çakır hárította.
