A 2020-as – 2021-re halasztott – Európa-bajnokságon 24 csapat vehet részt. Ebből húsz a selejtezőkön szerzett részvételi jogot. A magyar válogatott a csoportjában csupán a negyedik helyen végezve lemaradt erről.
A Nemzetek Ligájában azonban a reménytelennek tűnő kezdés dacára bekerült azon 16 válogatott közé, amely négy ágon harcba szállhatott a maradék négy helyért. Ki ne tudná, már csupán egy mérkőzést kellene megnyerni november 12-én Izland ellen a Puskás Arénában.
A 2022-es világbajnokság keményebb dió. Európából összesen 13 csapat juthat ki, ez csupán eggyel több, mint az Európa-bajnoki mezőny fele. A selejtezők során, majd 2021-ben, tíz csoportba osztják az 55 együttest. Egyenes ágon csak a csoportelsők kerülnek ki Katarba.
A tíz második helyezetthez csatlakozik a Nemzetek Ligájából az a két legjobb válogatott, amely a selejtezők során erre nem szerzett jogot.
Vajon melyik feladat nehezebb? Legalább a második helyre befutni a selejtezőcsoportban, vagy a Nemzetek Ligájában az összesített rangsorban megcsípni a 21-22. helyet? Nehéz megmondani. A magyar válogatott nincs abban a helyzetben, hogy eleve lemondjon a nagyon csekély, de mégis létező második esélyről.
Ami persze csak esély. Mert az így kialakuló 12-es mezőnyt három négyes csoportra osztják, s onnan kezdődik a már megismert rend szerint – elődöntő, döntő – a pótselejtező. A három győztes szintén ott lehet Katarban a világbajnokságon.
Hiú ábrándot fölösleges gerjeszteni, de ha Marco Rossi a későbbiekben is képes lesz olyan bravúros eredményekre, mint a Törökország és Szerbia elleni idegenbeli győzelem, akkor semmi sem lehetetlen.
Mindenesetre ne becsüljük le a Nemzetek Ligáját!
