– Minden elérhető, csak akarni kell, és esetemben lépésről lépésre haladni. Nem lehet a válogatott csatársorában kezdeni a karriert, ez világos. Nekem jót tett, hogy a DVSC korosztályos csapatai után az NB III-ban kaptam lehetőséget, a cigándi, balmazújvárosi NB II-es kitérők után mutatkoztam be az élvonalban. S bár jól indultam, fel is kapott a média, a közönség figyelt rám, nem hittem, hogy kész játékos vagyok, tudtam, hogy fejlődnöm, tanulnom kell még. A tavalyi szezonban már jók voltak a mutatóim, és bár fájdalmas volt kiesni, a harmadik NB I-es szezonom után elérkezett az idő szintet lépni. Nem egyből a mély vízbe kerültem, hanem lépegettem előre, a következő, elérendő célra figyeltem, és tavaly ez már a külföldi szerződés volt. Titkon persze reméltem, hogy ez a válogatottsággal párosulhat, és nagyszerű érzés, hogy most, huszonnégy évesen itt tartok – mondta a labdarúgó.
A válogatottnál tapasztalható hangulattal kapcsolatban kifejtette, hogy hihetetlen, ahogy az olyan rutinos, a Bajnokok Ligája-elődöntőt is megjárt játékosok, mint Gulácsi Péter vagy Willi Orban, vagy a fél Európa érdeklődését kiváltó Szoboszlai Dominik is azt érezteti a többiekkel, hogy egyenértékű tagjai a csapatnak.
– Lehet rosszul passzolni, de az ember akkor is a biztatást hallja, nem a leszúrást, és ez rengeteg lelkierőt ad. Nincsenek sztárallűrök, mindenki tudja, mi a feladata, és mit szeretnénk elérni. Az Izland elleni meccs után az öltözőben leírhatatlan volt a hangulat, és nem számított, ki rúgott gólt és ki ült végig a kispadon, mindenki ölelgette a másikat. Nagyon jó itt lenni a válogatottnál! – nyilatkozta a szélső.
A teljes interjút itt lehet elolvasni.
vár az A divízió!
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!