Állítsák meg, Pisont István a vesztébe rohan!

A Honvédnak a dobogóért kellene harcolni, ehhez képest ismét kieső helyen áll az NB I-ben.

Pisont István görcsösen akarja a sikert Fotó: MTI/Illyés Tibor

Mégsem jönnek az eredmények. Szinte érthetetlen.

Ezzel a háttérrel és kerettel a Honvédnak nem a kiesés, a szakadék szélén kellene egyensúlyozni, hanem legalább a bronzéremért versenyben lenni. De nem, nem és nem.

Nem jönnek az eredmények. Szombaton éppen a Budafok leckéztette meg a kispestieket, teljesen megérdemelt győzelmet aratva.

A „szakmai” elemzés kényes terep, alaptétel, mégis csak azok dolgoznak edzőkként, akik a laikusoknál, szurkolóknál jobban értenek a labdarúgáshoz. Valami még sincs rendben a taktikával, ha az a gondok gyökere egyáltalán. Az ősszel állítólag odáig fajult a dolog, hogy a játékosok már nem voltak hajlandóak végrehajtani Bódog Tamás utasításait. Nem tudom, most mi a helyzet, Pisont azt követeli-e meg, amit a futballisták képtelenek megtenni, vagy a futballisták nem azt csinálják, amit megkövetel, de hogy a végeredmény lesújtó, azt mindenki láthatja.

Együtt sírnak, együtt nevetnek
Fotó: Illyés Tibor / MTI

A Budafok ellen még a három gólt beszedett Tujvel volt a csapat legjobbja. Batik körülményes volt; Mezghrani le-föl száguldott, de megbocsáthatatlanul sokszor adta el a labdát; a csapat két esze, Gazdag és Hidi nehézkesen mozgott; Bőle gólja dacára kedvetlenül futballozott, mintha még mindig azon törné a fejét, mit keres a Honvédban; Balogh gyakran összekeveri a nagypályás futballt a kispályással, a futsaljátékos módjára akkor is húzogat, amikor fölösleges, de hogy cipeli, majd elveszti a labdát, arra nincs mentség; a csereként beállt Gale pedig egészen felháborítóan játszott, nem zavarták a csapattársak, minden egyedül akart megoldani, a reménybeli, még zsírósabb szerződés reményében, nyilván.

S ez a széteső „csapatteljesítmény” a két tizenhatos közötti teljes területre kiterjedt.

A Honvéd a totális futballt erőltette, amire azonban egyszerűen képtelenek a játékosai.

A kinyíló védelmet a Budafok is könnyedén átjátszotta, teljesen megérdemelten nyert.

Hogy ez a gyenge, sőt rossz felfogású játék kinek a felelőssége? Természetesen az edzőé!

Mégis kéretik nem elverni a port Pisont Istvánon! S nem azért, mert ő az egykori király, nem is azért, mert gyakorló keresztény, aki túl az ötvenen is, ahelyett hogy a jussát követelné, emberként és edzőként is jobb akar lenni, hanem mert ő testesíti meg mindazt, amitől a Honvéd a Honvéd, de legalábbis az lehetne.

Csak a Kispest... A magyar első osztályban a Honvéd az egyetlen klub, amelyet a csapat korábbi emblematikus játékosa irányít vezetőedzőként.

(A Budafok és Csizmadia kapcsolatára ez túlzó megállapítás lenne.) S ez nem anakronizmus – ilyenkor se szégyelljünk a Bayern Münchennel vagy a Barcelonával példálózni. A hagyománytisztelet még erőtlen, ingatag, de ez az irány, amelyet érdemes követni, ha a magyar futballt tényleg olyannak szeretnénk látni, ahogy azt sűrűn emlegetjük, igaz, egyre inkább csak lemondóan az üzleti érdek mindent felülíró világában.

Pisont István a vesztébe rohan. Állítsa meg, akinek ez a feladata! A főnökeként, sportigazgatóként dolgozó Urbányi István, az egykori csapattárs, akinek rendkívül jó a beszélőkéje, ha így jobban tetszik, kiválóan kommunikál, de eredményt, fájdalom, még nem tud felmutatni a magyar labdarúgásban. A klub tulajdonosai, akik – mindig van szabad tréner a piacon! – a könnyebb utat választva persze felmenthetik Pisontot is, sőt fáradtságra hivatkozva elegánsan száműzhetik is mondjuk az U17-es csapat élére, de ez csupán az újabb pánikrom orvoslása volna, ami nyilvánvalóan ellentétes a hosszú távú érdekeikkel.

Pisont tapasztalt és tanult eleget a futballban ahhoz, hogy a Honvéd vezetőedzője lehessen, akár hosszú távon is. Csak éppen a görcsös akarás bénítólag hat a csapatra.

A Honvédnak az NB I-ben van a helye, ez nem is vitás. Azzal a modellel, ami kiépülőben van, a semleges drukkerek szimpátiáját is elnyerheti. Minden feltétel adott, még sincs eredmény. Ennek az okát kell kiásni. Pisonttal közösen. Vele, de nem helyette.