Kevesen gondolták volna a találkozó 19. percében, amikor a magyar válogatott már 2-0-ra vezetett, hogy végül a győzelemnek is örülnünk kell az Andorra ellen végül 2-1-re megnyert találkozón. Marco Rossi úgy fogalmazott a mérkőzés után, szövetségi kapitányként ez volt az első összecsapás, amely után szégyenkezni kell, s bizony kivételesen bírálta a játékosait. Igaz, maguk a válogatott futballisták is önkritikusak voltak.
Csapatkapitányként Szalai Ádám vállalta a felelősséget, hogy kimondja a lényeget.
– Ha nagyon őszinte akarok lenni, szörnyű volt – vágott bele az M4 Sportnak nyilatkozva, majd így folytatta: – Óriási köszönet mindenkinek, aki kilátogatott, és ezt végignézte. A labdával való játékunk borzalmas volt. Teljesen mást terveztünk egy ilyen Eb után. Az angol és az albán meccs után is úgy voltunk vele, hogy csak a három ponttal maradunk életben a világbajnoki kijutást tekintve. Ha valaminek most örülhetünk, akkor az maximum a három pont. Nagyon sok munka áll előttünk, sok pozitívumot nem tudok mondani erről a mérkőzésről a három ponton kívül.
Köszönöm a szurkolóknak, hogy ezt végignézték. Köszönet, hogy utána így fejezték ki az örömüket felénk, remélem, hogy ez még az Eb-ről a kredit, ami megmaradt, viszont innentől teljesíteni kell.
A labdával való játékunk borzalmas. Ezt a találkozót sokkal jobban kellett volna lehoznunk.
Szoboszlai Dominik sem kertelt.
– Voltak már jobb meccseim is, de egy ilyen nyolc hónapos sérülés után a Bundesligában meg a Német Kupában egész jól összeszedtem magam, amikor visszatértem – mondta Szoboszlai Dominik. – Ennél sokkal többet tudok letenni a pályára, többet tudok kiadni magamból. Minden játékos életében van olyan, hogy nem sikerül egy mérkőzés, lehet, hogy akár több is.
Az előző két válogatott találkozón nem azt a Szoboszlai Dominikot látták, aki valójában vagyok, de nem hiszem, hogy minden futballista minden egyes meccsén ugyanazt a kvalitást le tudja tenni az asztalra.
Nem az a Szoboszlai játszott ezen a két-három összecsapáson, aki kellett volna, bár azt hiszem, jobban szálltam ma be, mint ahogy az angolok vagy az albánok ellen. Egy kis türelmet kérek mindenkitől, vissza fogok térni. Az volt a tervem, hogy maradok a harmadik mérkőzésre, de eredetileg engem is visszarendeltek volna Lipcsébe. Én viszont úgy voltam vele, hogy két ilyen meccs után nem tudok visszamenni, nem tudom itt hagyni a csapatot. Úgy gondoltam, megérdemli mindenki, a szurkolók a stadionban és a tévé előtt, hogy mindent kitegyünk a pályára. Lehet, hogy Andorra nem olyan ellenfél volt, mint az előző kettő, azonban egy ilyen mérkőzést is meg kell nyerni, mint az összes többit. Az albánok ellen volt egy mélypontunk, onnan az első lépést megtettük, és innen már csak felfelé vezet az út. Annak örülök, hogy egy kis mosolyt tudtunk csalni az emberek arcára. Nagyon köszönjük, hogy ennyien kijöttek, nem hittem volna, hogy ma is közel telt ház előtt léphetünk pályára.
