Az Andorra elleni szerdai meccsen lesz három éve, hogy Marco Rossi megkezdte működését a magyar labdarúgó-válogatott élén. Az eddigi harminchárom meccsnek röviden összefoglalva egyetlen tanulsága van: a csapata széles skálán árazza be a saját teljesítményét. Legyőzte a vb-ezüstérmes Horvátországot, Walest, döntetlent ért el a világbajnok Franciaország és Németország ellen, de képes volt kikapni Montenegrótól, vasárnap este Albániától és idegenben nem tudott nyerni Észtország ellen.
A folyamatosan erősödő nemzetközi konkurencia tény, amivel lehet takarózni, de a válogatott szeszélyes teljesítményére nem magyarázat.
Rossi csapatát nehéz reálisan értékelni: a nyári Eb-eufória után megittasodott közvélemény jelentős része minimum döntetlent várt Anglia ellen. Kijózanító 0-4 lett a vége. Ugyanakkor az angolok elleni összeomlás kevésbé volt fájó, mint az elbasani nulla pont. Angliától bárhol, bármikor ki lehet kapni, Albániától nem illik. Nem szabad. Egyrészt azért, mert nem szoktunk, sőt, vasárnapig még csak gólt sem kaptunk ellenük, másrészt azért sem, mert a kapitány által sokat mantrázott csapategységgel ez a meccs, ha nem is simán, de meg lehetett volna.
A vasárnapi vereség sokkal nagyobbat csattant, mint a budapesti 0-4. Elbasan után (sokadszorra) újraértelmezi az elvárásait a szurkoló, biztos lesz olyan, aki az albánok elleni 0-1-ből indul ki, és nem a franciák és a németek elleni ikszet tekinti irányadónak.
Rengeteg egyéb összetevő mellett objektív oka is van annak, hogy a nyári Eb miért így, az eddigi két szeptemberi nulla pont miért úgy alakult. Az Európa-bajnokság előtt heteket készült együtt a válogatott, a kulcsemberek közül többen (Szalai Ádám, Nagy Ádám) kipihenten érkeztek haza, mert nem volt mögöttük fárasztó klubszezon. Az alapos felkészülés 2016-ban is csodákra, csoportgyőzelemre volt képes, idén három nagy csapattal voltunk pariban a csoportban. A vb-selejtezősorozat megkezdése előtt nem volt lehetőség hosszabb összetartásra, az angolok ellen Nagy Ádám, Albániában Szalai Ádám hiányzott. Egyik veszteséget sem tudta elviselni a válogatott, ráadásul Elbasanban Gulácsi Pétert a szünetben le kellett cserélni.
A helyzet aggasztó, úgy tűnik, jelenleg Marco Rossi sem lehet biztos abban, hogy mire képes a magyar válogatott. Az Andorra elleni szerdai meccsel sem lesz beljebb a megoldáshoz, mert a németországi légiósok nagy részére nem számíthat. Legközelebb október 9-én és a sorozat zárómérkőzésén, Lengyelországban kaphat képet a válogatott valódi állapotáról.
Nem lenne baj, ha a varsói meccsnek még lenne tétje.
