– A mostani idényben néhányszor már közel jártunk ehhez, nekem pedig azon járt az eszem, hogy a pályafutásom alatt még vajon dobogóra állhatok-e, avagy sem. Természetesen a győzelem az győzelem, úgyhogy nem akarom túlértékelni ezt a dobogót, de végre kimondhatom, hogy végre! – lelkendezett Fernando Alonso (Alpine), aki a vasárnapi Katari Nagydíjon Lewis Hamilton (Mercedes) és Max Verstappen (Red Bull) mögött harmadikként ért célba.
Hiába a Formula–1 kétszeres bajnoka, a negyvenéves pilóta gyermeki örömmel vette tudomásul, hogy az ázsiai futamon a legjobbak között intették le. Magyarázkodásra nincs szükség emiatt, hiszen szinte az örökkévalóságig kellett várnia arra, hogy újra az élmenőkkel pezsgőzhessen. A 2014-es Magyar Nagydíjon a Ferrarival szerzett második helye óta több mint hét év telt el és a spanyol 146 versenyen indult el, mielőtt újra dobogót erő helyen végzett – utóbbival rekorder lett. Alonso vasárnap az Instagramon sietett is bocsánatot kérni a szurkolóitól a hosszúra nyúlt trófeamentes időszakért: „A kilencvennyolcadik dobogós helyezés zsebben. Elnézést a késlekedésért.”
A kétszeres vb-győztes hasonló utat járt be mint egykori nagy riválisai, Michael Schumacher és Kimi Räikkönen. Előbbi először 2006-ban vonult vissza, majd 2010-ben újra magára öltötte a versenyoverált, és bár az eredményei messze elmaradtak a tőle korábban megszokottól, utolsó aktív évében, a 2012-es Európa Nagydíjon még egyszer dobogóra állhatott – 43 évesen! Räikkönen 2009 és 2012 kötött tartott szünetet. Visszatérése után, a Mercedes-sikerek fémjelezte hibridkorszakban nem volt esélye, hogy 2007-es bajnoki címe mellé szerezzen még egyet, ugyanakkor a Lotusszal, mondhatjuk, hogy másodvirágzását élte, s a középmezőnybe tartozó autóval két futamgyőzelmet is bezsebelt 2012-es és 2013-as idényekben. 2018-ban már 39 évesen a Ferrari versenyzőjeként diadalmaskodott újra, és egyben utoljára, hiszen a zajló idény lezárultával visszavonul az F1-től, és a gyengécske Alfa Romeóval nem veheti fel a versenyt az élmenőkkel a maradék két futamon.
Alonso viszont elképzelései szerint még ennél is többre hivatott, nem titkoltan azzal a szándékkal tért vissza a száguldó cirkuszba, hogy harmadszor is a csúcskategória legjobbjának koronázzák meg. A Formula–1 világát felforgató 2022-es szabályváltoztatások miatt a spanyol pilóta abban reménykedik, hogy a mostani erősorrend felborul, s ha tényleg így lenne, miért ne kerülhetne éppen az Alpine az élre?
– Nehéz megjósolni, hogy mi történik a következő években. De szeretnék harcban lenni az élmenőkkel, és jövőre mindenki a nulláról indul, szóval csak rajtunk múlik, hogy gyors autót építünk-e. Más lesz mint a mostani idény, ami tulajdonképpen csak folytatása az előző kiírásnak. 2022-ben mindenkinek ugyanolyan lapokat osztanak, de okosabban kell majd játszanunk. Én erősnek érzem magam, készen állok rá, hogy felvegyem a kesztyűt.
Az önbizalom tehát megvan, és az is világos, hogy Alonso sem felejtett el vezetni, amíg távol tartotta magát a Formula–1-től, tehát a 2018 és 2021 közötti időszakban – ezt mi sem bizonyítja jobban, mint hogy más sorozatokban is megállta a helyét, a Le Mans-i 24 órás versenyt például két alkalommal is megnyerte. Az F1-be való visszatérése rázósra sikeredett, februárban kerékpározás közben elütötték az utcán, és az állkapcsa is eltört, majd az idénynyitó Bahreini Nagydíjon kiesett, de azóta meggyőzően teljesít. A négyszeres világbajnok Alain Prost nem restellte kijelenteni, hogy a spanyol veterán a mezőny legjobb pilótája. Alonso korábbi sikercsapata, a Renault (ma már Alpine) színeiben idén már tizenháromszor szerzett pontot, a Hungaroringen a „más ligában” versenyző Hamiltont parázs csatára kényszerítette, a csúcspont azonban mégiscsak a katari harmadik helye volt.
Jövőre a határ a csillagos ég?
Borítókép: Fernando Alonso a katari dobogón (Fotó: EPA/Noushad Thekkayil)
