Egy magyar lány kalandjai: jégen és sólymok között a sivatagban

Ismert, hogy Dubajban az egyik gigantikus plázában, a Mall of the Emiratesben fedett síközpont is várja a látogatókat, így aztán azon sem kell meglepődnünk, hogy az Egyesült Arab Emírségekben, a sivatagban a műkorcsolyasportot is igyekeznek fellendíteni. Ám az számunkra mégiscsak kuriózum, hogy a korábbi magyar válogatott, vb- és Eb-résztvevő Pádár Bianka is ebben a projektben dolgozik, mégpedig Abu-Dzabiban.

A Mikulás is eljut a Közel-Keletre:

– Milyen nívót képzeljünk el?

– Az Emirates Skating Clubnál volt egy fiú tanítványom, Dhiyab al-Darmaki, akivel eljutottam oda, hogy ő tizenöt évesen három triplát ugrott, erre mindenképpen büszke vagyok. S együtt dolgoztam azzal a Zahra Larival is, aki miatt a Nemzetközi Korcsolyázó-szövetség, az ISU szabályt módosított. Ő volt az első arab lány, aki hidzsábban, a haját eltakaró fátyolban szerepelt ISU-versenyen, és emiatt először pontlevonással büntették. A nagyobb Zayed Sportakadémián is szeretnék a jelenleginél magasabb szintre juttatni a csapatukat, ezért vagyok itt. Katarban vagy az emírségekben azonban nem az a jellemző, hogy egy gyerek beleáll egy adott sportágba, és eljut egy bizonyos szintre. Akadnak nálunk helyi gyerekek is, de a többség olyan családból kerül ki, ahol a családfő dolgozni érkezett az országba, és jellemzően két-három év után továbbáll. Így nehéz hosszú távra tervezni, és az sem jön jól, hogy a járvány miatt egyelőre nincsenek versenyek, ami motiválná a gyerekeket. Így kétségkívül inkább a rekreációs vonal az erősebb.

– Sokat van a jégen?

– Heti hat napot kell dolgoznom, de a korcsolyámmal éppen mostanában lett némi gond, már nem úgy tartja a bokámat, ahogy kellene, szóval ideje vennem egy újat. A forgásokat, a lépéseket természetesen én mutatom be a jégen, és tavaly a gyerekek szórakoztatására még duplákat is ugrottam. És állóspárgába még mindig kihúzom a lábamat.

– Az arab világban mennyire elfogadottak a számunkra megszokott női kűrruhák?

– Az itteni társadalom sokkal gyorsabban változik, mint azt sokan gondolják. Ebben nagy szerepe van az internetnek. Hódít a Facebook, az Instagram és a TikTok, ezek Katarban és az Egyesült Arab Emírségekben sincsenek blokkolva, ellentétben a csevegőprogramokkal, aminek biztonságtechnikai oka van. Természetesen akadnak olyan nők, akik az utcákon az egész testet elfedő abaját viselik, vagy olyanok, akik a korcsolyapályára csak az úgynevezett női napokon jönnek. De egyre több az olyan emirátusi lány, akik hidzsáb nélkül, feszes ruhában korcsolyázik. Ez már a serdülőkor után is egyre kevésbé jelent problémát, ami nagy változás.

– Ha Dubaj helyett Abu-Dzabiba is került, a két emírség között autóval bő egy óra az út, a szabadnapjain gyorsan átugorhat a pezsgésbe. A dubaji világkiállítást, a magyar pavilont látta már?

– A jövő héten nézem meg. Igazából annak a nehezebb, aki Abu-Dzabiba akar bejutni vagy itt él. Bár ugyanarról az országról van szó, nálunk sokkal szigorúbbak a járványügyi korlátozások. Amikor tavaly hazautaztam Magyarországra, és jöttem vissza, nem úszhattam meg a kéthetes szállodai karantént. Szerencsére ezt jelenleg szüneteltetik. Egyébként kötelező volt felvennem három oltást, és van egy telefonos applikáció, amelyiknek zölden kell világítania, különben rengeteg helyre nem mehetek be, nem csak a bevásárlóközpontokba, a munkahelyemre se. Ahhoz, hogy ezt zölden tartsam, eddig havi egy PCR-teszt kellett, de az omikron variáns megjelenése miatt már kéthetente kell csináltatnom. A múltkor egy kultúrfesztiválra pedig csak másodszori nekifutásra tudtam bejutni, mert kiderült, oda negyvennyolc órás PCR-tesztet kértek. De megérte csináltatni, mert nagyon érdekes volt a program, betekintést nyerhettem például az itt hihetetlenül népszerű solymászatról. Beszéltem egy helyivel, aki elárulta, hogy az egyik különleges ragadozómadarát átszámítva hozzávetőleg kilencven millió forintért adta el. Hát, ez is az arab világ.

A munka mellett azért lazításra is jut némi idő:

Borítókép: A sivatagban is fontos az elegancia! (A cikkhez mellékelt fotók forrása: Pádár Bianka)