2014-ben, Wimbledonban sokan úgy látták, hogy Nick Kyrgios jelenti a tenisz jövőjét. A füves pályás szentélyben bemutatkozásakor a negyeddöntőig menetelt, többek között a korábbi bajnok Rafael Nadalt is legyőzve. A show már ekkor is fontos része volt a játékának, a győzelem ikonikus pillanata az alapvonalról, láb között ütött nyerője.
Kyrgios azonban nem futotta be azt a pályát, amit sokan jósoltak neki, a Grand Slam-negyeddöntőt még egyszer, a 2015-ös Australian Openen érte el egyesben, azóta eddig a fázisig sem jutott. S a görög apa és maláj anya ausztrál gyermeke ezért elsősorban saját magát okolhatja: a nyilvánvaló tehetsége ellenére gyakran előfordult vele, hogy nem volt fontos számára a tenisz.
A szenzációs belépő után a balhék sora gyorsabban bővült, mint a sikereké, s Kyrgios nem válogatott: összeveszett bírókkal, játékostársakkal, újságírókkal, visszavonult legendákkal és hazája teniszvezetőivel is. Utóbbi azért is érdekes, mert így sokszor a Davis-kupában sem számíthatott rá Ausztrália, pedig Kyrgios idővel rájött, a csapatversenyeket kedveli leginkább. S ez fontos szempont, mert csak ott hajlandó és tud jól játszani, ahol van kedve, az általa legrosszabb Grand Slam-tornának nevezett Roland Garrosra például 2017-ben ment el legutóbb.
A Garrosszal ellentétben viszont élvezi az olyan új kezdeményezéseket, mint az ATP-kupa és a Laver-kupa, illetve természetesen azokat a meccseket, ahol a sportág legnagyobb alakjai ellen játszhat. A világelső Novak Djokoviccsal szemben pedig hibátlan (2-0) a mérlege, az idei Australian Openen szettet vett el a legnagyobb esélyes Danyiil Medvegyevtől.
Legyőzni azonban nem tudta, és úgy tűnik, egyesben már sosem hozza ki magából a tehetségének megfelelő eredményeket. Mégis kiderült az Australian Openen, hogy új távlatokat nyithat a tenisz számára. A csapatversenyek kedvelése miatt talán már korábban is adta volna magát, hogy Kyrgios párosban teljesedhet ki. Igaz, a balhékat gyerekkori jó barátja, Thanasi Kokkinakis oldalán sem tudja teljesen levetkőzni: az elődöntőben volt ütőtörés, és bemutatott az egyik szurkolónak is.
A fenti mozdulatsorok ellenére Kyrgios és Kokkinakis bejutott a döntőbe a párosban sokkal nagyobb tapasztalattal rendelkező Marcel Granollers, Horacio Zeballos duót legyőzve. Ám ennél talán sokkal nagyobb eredmény, hogy páros meccsel lényegében megtöltötték a Melbourne Park legnagyobb stadionját, a Rod Laver Arénát, sőt szereplésüket végig komoly figyelem kísérte.
S hogy ez nem csak annak szólt, hogy hazai játékosokért lehet szorítani, arra bizonyíték, hogy a szintén ausztrál Matthew Ebden, Max Purcell kettős szinte üres lelátók előtt harcolta ki a fináléba jutást a másik elődöntőben.
– Az Australian Opennek, a tenisznek figyelemre van szüksége. Az a célom, hogy új rajongókat szerezzek a sportágnak. Talán ha látják, hogy Thanasival szórakoztató párost játszunk, máskor is teniszt választják majd. Az elődöntőben jó színvonalú volt a tenisz, fesztiválra emlékeztető volt a hangulat. Szerintem Zeballos és Granollers is azt mondaná, hogy az egyik legszórakoztatóbb meccs volt, ők is élvezték, hogy ekkora közönség előtt játszottak. A múltban egyesben is minden játékos ellen nyerni tudtam, ehhez kellett egy bizonyos színvonalat hozni. Nem bohócnak öltözöm, és azzal csinálom a cirkuszt. Tornákat nyertem, jártam a hagyományos úton. Most pedig megpróbálok megszólítani egy új közönségréteget – mondta a meccs után Kyrgios.
S bár a „hagyományos út” kifejezést nem sokszor használták vele kapcsolatban, jelenlegi küldetésében sikerrel jár. Bónuszként pedig szombaton akár felnőtt Grand Slam-győztes is lehet.
Borítókép: Nick Kyrgios mindent tud a teniszütővel, a sporteszköz mégis ritkán érezheti magát biztonságban nála (Fotó: AFP/Brandon Malone)
