Két infarktus után Ocskay Gábor ma már csendesebben él. Csak visszafogottan követi a Fehérvár osztrák bajnokságban szereplő első csapatának szereplését, operatív igazgatóként, illetve a legfiatalabb korosztályokat működtető alapítvány kuratóriumi elnökeként az utánpótlásért dolgozik. Nem rejti véka alá a véleményét, hogy a lehetőségekhez mérten elégedetlen az elért eredményekkel.
– Ahhoz képest, amennyi pénz a sportágba került a tao által, sajnos nincs megfelelő eredmény – jelentette ki a Nemzeti Sportnak adott interjúban. – Úgy látom, ahogy a világ megváltozott az elmúlt harminc évben, úgy az alanyok is mások lettek. Kevés gyerekben lakozik az az ambíció, amelynek szerintem meg kellene lennie. Nem akarok rosszat mondani, és nem is vagyok nagy kritikus, de a magyar csapatsportok egészét tekintve az edzőtársadalom egy része is alkalmatlan a feladatára.
Ocskay Gábor összességében elégedetten, tiszta szívvel tekint vissza a jégkorongban eltöltött évtizedeire. Elárulta, őt is megviselte, amikor egy-egy edzőt fel kellett mentenie, amit érthetően az érintettekhez fűződő személyes kapcsolata is megsínylett. Mégis, egyetlen dolgot csinálna csupán másképpen.
– Valahogy rábeszélném a fiamat, hogy ne folytassa a jégkorongot – mondta ki a 2009-ben szívleállás miatt csupán 33 évesen elhunyt fiára, ifjabb Ocskay Gáborra gondolva.
– Sokat jártunk kettesben orvostól orvosig, és hajthatatlan volt, láttam, hogy lelkileg milyen állapotba került. Papp Lajos professzorral megbeszéltük, csak akkor adjon engedélyt a játékra, ha nincsenek kétségek, de az élet sajnos ilyen… Gábor halála olyan sebet okozott 2009-ben, amely sohasem gyógyul be. Van lányom, unokáim, kisfiam, de óriási hiányérzettel élek – ezek a szavak vallomással érnek fel.
Ocskay Gábor második házasságából született fia már 16 éves; ő nem sportol, ellenben – mondja az édesapja büszkén – kitűnő tanuló és öt hangszeren játszik.
Két infarktus után érthetően egyetlen dologra vágyik már igazán az életben: egészségre.
– Egészséget szeretnék, minimum öt évet, és hogy a családomban ne legyen olyan tragédia, amely nehéz helyzetet idéz elő. Jó néhány évig szeretnék még mérkőzésre járni, a szeretteim körében lenni, illetve nagyon jó lenne megélni, hogy a válogatott még egyszer elit-világbajnokságon szerepel. A Jóisten engem abban segített, hogy 12 éves koromtól azt csinálhatom, amit szeretek, és ez kevés embernek adatik meg. Nem mondom, hogy álmokat valósítottam meg, de sok minden sikerült. Nagyon boldog vagyok, hogy sok ember szeretetét élvezem.
Mi mást mondhatnánk, kívánjuk neki, hogy a vágyai, céljai váljanak valóra.
A teljes interjú a Nemzeti Sportban olvasható.
Borítókép: Ocskay Gábor hetvenéves (Fotó: Nemzeti Sport/Dömötör Csaba)
