– Minden, ami egy sportoló számára rossz lehet, csőstül szakadt a nyakamba, a még nagyobb gondot pedig az okozza, hogy amennyit beletettem a munkába, ugyanannyit el is veszítettem a váratlan nehézségek miatt. Előbb a nyakam húzódott meg, aztán a hátam állt be elég keményen, nem sokkal később bélfertőzés gyanúja merült fel, aminek az okára nem sikerült fényt deríteni. Ezen már túltettem magamat, amikor a Covid-fertőzés engem is megtalált. Szerencsére tünetmentesen, de edzeni így sem engedtek. Amint újra negatív lett a PCR-tesztem, következtek a kötelező kardiológiai és laborvizsgálatok, ezek eredményétől függ, hogy mikortól kezdhetem ledolgozni a lemaradásomat. Remélem, hogy napokon belül. Ennél rosszabbul aligha kezdődhetett volna a 2022-es esztendő a számomra, ami még jobbra fordulhat, de az eredményességemmel kapcsolatban egyelőre sok a kétely bennem – ismerte el az SzPress Hírszolgálatnak nyilatkozó Kenderesi Tamás, aki a 2017-es budapesti vizes világbajnokság előtt győzelemben reménykedett a 200 pillangón, de végül a negyedik hellyel kellett beérnie.
Ilyen évkezdet után Kenderesi Tamás most csak itthonról gondolhat azokra az úszótársaira, köztük a nagy ellenfél Milák Kristófra, akikkel együtt indult volna a válogatott versenyzők háromhetes thaiföldi edzőtáborába.
– Volt a segítőkész úszószövetségnek egy jól hangzó mentőötlete, mi viszont nem éltünk azzal. Kiutazhattunk volna az edzőtábor utolsó öt-hat napjára Thaiföldre, hogy aztán Túrós Mátéval, az edzőmmel további két hetet még ott dolgozhassunk, de inkább maradunk itthon. Kivárjuk a következő hosszabb meleg égövi edzőtábort, és csak remélni tudjuk, hogy a Kanári-szigetekre már eljuthatunk – folytatta a tavalyi budapesti Európa-bajnokságon bronzérmet nyert, a tokiói olimpián pedig a dobogóról hét századmásodpercnyi különbséggel lemaradó Kenderesi.
Bizonytalanság és kérdőjelek
A pécsi úszót meglepte, amikor Fukuoka másodszor is halasztást kért, így rövid ideig úgy tűnt, hogy az úszók idén világbajnokság nélkül maradnak.
– Nagyon meglepődtem azon, hogy a tavalyi olimpiának otthont adó Japán kellő óvintézkedéseket foganatosítva miért nem vállalkozott az úszó-világbajnokság májusi megrendezésére, milyen új akadályokkal találták szembe magukat és miért hátráltak meg a házigazdák. Amikor már belenyugodtam abba, hogy év legfontosabb versenye a vb helyett a római Eb lesz, jött a jó hír, hogy mégiscsak lesz világbajnokság, ráadásul Budapesten. Még jobban örülnék, hogy ha az év eddig eltelt hat hetéből pont a fele nem a kezelésekkel és a kényszerszünettel ment volna el. Nagy a bizonytalanság, sok a kérdőjel bennem. Próbálom azzal nyugtatni magamat, hogy voltam már kilátástalanabb helyzetben is, de mindig volt erőm kijutni abból. Szó sincs arról, hogy lemondanánk a budapesti világbajnokságról, amit csak lehet, megteszünk majd azért, hogy a minimális célkitűzés a döntőbe jutás lehessen. A Duna Arénában szerettük volna megmutatni, hogy mit ér a közös munkánk, ezért is sajnálnám, ha az új edzőm az első közös világversenyünkön nem tudna egy szép helyezéssel debütálni – mondta befejezésül a 2016-ban olimpiai harmadik helyezett, a 2014-es ifjúsági olimpián pedig a 200 pillangón győztes Kenderesi, aki a vele történtek ellenére is bízik a megbicsaklott, de a következő hetekben még „kiegyenesíthető” felkészülés sikerében.
Borítókép: Kenderesi Tamás (Fotó: Nemzeti Sport/Tumbász Hédi)
