Az „Észak poklaként” is ismert észak-franciaországi versenyen – amely az öt legnagyobb egynapos viadal, a Monumentumok egyike, 1896-ban rendezték az elsőt – 257,2 kilométeres táv várt a mezőnyre, benne harminc, összesen 54,8 kilométer hosszú macskaköves szektorral. A 119. Párizs–Roubaix viadalon Dylan van Baarle, az Ineos holland bringása az egyik legnehezebb kockaköves részen leszakította társait, így az utolsó húsz kilométert egyedül letekerve diadalmaskodott. A 29 éves Van Baarle pályafutása legnagyobb sikerét aratta, de győzelme nem meglepetés, mert jó formáját már jelezte, hogy két hete a flandriai körversenyen második lett honfitársa, Van der Poel (Alpecin-Fenix) mögött, aki ezúttal elkészült az erejével, így csak kilencedikként végzett.
Dylan van Baarle mögött a belga Wout van Aert (Jumbo-Visma) lett a második, a svájci Stefan Küng (Grouapama-FDJ) a harmadik, 1:47 perccel a győztes mögött érkeztek a célba. A dobogóra jó esélye lett volna Yves Lampaertnak (Quick-Step Alpha Vinyl Team), a 31 esztendős belga bringás sokáig tartotta van Baarle tempóját, de beleakadt egy az út mentén álló egyik tapsoló szurkolóba, aki egy lépéssel beljebb állt, mint ahogy kellett volna neki. S ebből hatalmas bukás lett…
Hihetetlen, hogy az eset után Lampaert folytatta a versenyt, s végül a tizedik helyen végzett.
– Le akartam vágni azt a jobbost, és ilyenkor a nézők rendszerint hátrébb húzódna. De most az egyik férfi karja előremozdult, aminek én nekiütköztem. Elvesztettem a kontrollt a kerékpár felett, és nem tudtam mit csinálni. Mekkora egy birka! Aki nem tud semmit a versenyről, az inkább maradjon otthon. Számomra azért drámai a dolog, mert ebben benne lehetett volna egy dobogó – kesergett a célban Yves Lampaert.
A Quick-Step Alpha Vinyl Team bringása a „birka” kifejezésért később elnézést kért a közösségi médiában.
– Talán nem kellett volna ezt mondanom, de szörnyű érzés így elveszíteni egy dobogós helyezést. Legyen ez az eset minden szurkoló számára tanulság, hogy ha jönnek a versenyzők, akkor hátrébb kell lépniük. Én imádom a szurkolókat, és most is csodálatosak voltak – jegyezte meg Yves Lampaert – és már azt sem tette hozzá, hogy egyvalaki kivételével.
Borítókép: ilyen volt a terep és a hangulat az „Észak poklaként” is ismert észak-franciaországi versenyen (Forrás: Twitter/Paris-Roubaix)