Úgy tűnik, hogy a 2023-as lesz Márton Anita atléta-pályafutásának utolsó esztendeje, arra viszont nem csupán erős motivációval, hanem az akaratát erősítő daccal készül fel. Elhatározására a reformáció napjához kapcsolódó bonyhádi iskolai rendezvényen derült fény, ahol a helyi Petőfi Sándor Evangélikus Gimnázium és Általános Iskola tanárai és diákjai egytől egyig a nagy tisztelői, arra voltak a leginkább kíváncsiak, hogy a Rióban bronzérmet nyert, 2017-ben a londoni szabadtéri világbajnokságon a dobogó második fokáig jutó, majd a 2018-as birminghami fedett pályás vb-n győzelmet ünneplő súlylökőnő 2023-ban milyen eredményeket vár magától.
Mindent a müncheni Eb-re tett fel
– Jövőre már 34 éves leszek, de a korom nem lehet az akadálya annak, hogy sikerüljön kifüstölni magamból azt az elkeseredést, vagy inkább dühöt, ami a müncheni Európa-bajnokság óta marcangolja a lelkemet. Mindent az Európa-bajnokságra tettünk fel, mert a világbajnokságon nem vettem részt, de
amilyen balszerencsés vagyok, éppen a müncheni kontinensbajnokság előtt talált meg a koronavírus-fertőzés. Alig huszonnégy óra leforgása alatt alaposan leromlott az egészségi állapotom, sakkmattot kaptam a sorstól.
Nemcsak én búslakodtam, hanem velem együtt Eperjesi László, az edzőm is padlóra került. Fájt, hogy csak tévénézőként követhettem a női súlylökés döntőjét, még inkább az, hogy egészségesen harcba indulhattam volna akár a bronzéremért is. A legjobban az dühített, hogy a harmadik helyet egy olyan holland lány, Jorinde van Klinken foglalta el, aki valójában diszkoszvető, a súlylökés csak a kiegészítő száma. 2022 után csak egy jobb és lelkesítőbb esztendő jöhet. Segíthet ebben a dacos akaratom és az egyedi lehetőség, amit a budapesti világbajnokság tálcán kínál minden olyan magyar atléta számára, aki már számolja a napokat a nagy verseny kezdetéig – nyilatkozta az SzPress Hírszolgálatnak Márton Anita, aki tavaly januárban hozta világra kislányát, Lucát.
Jobban érzi magát Nyíregyházán, mint a Kanári-szigeteken
A „Völgység fővárosában” – ahogy emlegetik Bonyhádot – tett kijelentéséhez híven Anita hamarosan nekirugaszkodik a szokásosan kemény alapozó edzéseknek, amelyek forgatókönyve és felépítése csak apró részletekben tér el az eddigiektől.
– Nem vagyok nagy híve a külföldi edzőtáboroknak, különösen azóta, hogy Luca személyében kíséretem is van. Nem vágyok vissza Portugáliába, ahol harcolni kellett a súlyemelőterembe való jutásért. Cipruson balszerencsések voltunk, mert két hétig majdnem minden nap esett az eső, a Kanári-szigeteken pedig sikerült kifognunk az év leghűvösebb napjait. Úgy döntöttünk az edzőmmel, hogy most már semmit se bízunk a szerencsére, megfelelnek nekünk az egyre javuló hazai lehetőségek, legfőképpen az új nyíregyházi atlétikai centrum, ha pedig mégis átlépnénk a határt, akkor csak Montenegró jöhet szóba, ahová szinte családtagként szoktunk visszatérni. A téli felkészülés célja a képességek fejlesztésén kívül az is, hogy jó erőben és formában vehessek részt a jövő márciusi isztambuli fedett pályás Eb-n, ahol dobogós helyen szeretnék végezni – folytatta Márton, aki tető alatt három kontinensbajnokságon nyert érmet, 2015-ben Prágában és 2017-ben Belgrádban aranyat, 2019-ben Glasgow-ban pedig bronzérmet.
Három páros esztendőben sem volt szerencséje: 2018-ban megsérült, 2020-ban a Covid-járvány miatt minden jelentős verseny elmaradt, 2022-ben pedig nem lehetett ott az év két legnagyobb erőpróbáján, előbb a világ-, majd az Európa-bajnokságon.
– Remélem, a következő páratlan esztendő már az én javamra válik, feltéve, hogy a fedett pályás Eb-n dobogóra léphetek, a budapesti világbajnokságon pedig döntős helyezéssel örvendeztethetem meg a magyar közönséget, önmagamat és a szeretteimet. Úgy lenne szép elköszönni a versenytársaimtól, hogy a pályafutásomat egy dicsőséget jelentő helyezéssel zárom – hangsúlyozta befejezésül a súlylökőnő.
