– A mesterséges intelligencia (MI) szervereinek áramigénye napjaink legdinamikusabban növekvő energiafogyasztási ágazatává teszik az MI-fejlesztést és -szolgáltatásokat, különösen a nagy nyelvi modellek és más generatív MI-rendszerek térnyerésének köszönhetően – mondta el lapunk megkeresésére Toldi Ottó, az MCC Klímapolitikai Intézet vezető kutatója annak kapcsán, hogy a mesterséges intelligencia áramigénye a semmiből jött, és 2030-ra már hússzorosa lehet a tavalyinak.
Fotó: AFP
A jelenlegi áramigény egyetlen MI-szerverrendszer (OpenAI) 2024-es adataiból kiindulva úgy néz ki, hogy az OpenAI fejlesztése és adatokkal való folyamatos feltöltése egy-öt gigawattóra (GWh) áramot fogyaszt évente. Ezt nagyrészt a gyorsítókártyák áramfelvétele és a szerverrendszerek hűtése teszi ki. Az MI-szolgáltatások futtatása például a csevegés, képgenerálás miatt szintén jelentős, több tíz–száz megawatt (MW), folyamatos terhelést jelent – ismertette a vezető kutató.
Ezek alapján az OpenAI, a Microsoft Azure MI, a Google vagy az Amazon regionális alközpontjai száz–ötszáz MW-nyi beépített áramtermelő teljesítményt igényelnek, ami pedig egyenként nagyerőműnyi áramtermelést tesz szükségessé – mutatott rá. Nem meglepő tehát, hogy a globális MI-infrastruktúra (beleértve felhőszolgáltatókat) becsült áramtermelő kapacitásigénye 2024-ben elérte az 5 GW-ot. Összehasonlításképpen Magyarország csúcsidei áramfogyasztása 7,5 GW körül van, és ez az öt gigawatt 2030-ra elérheti a százat.
– Bár az MI-fejlesztők és -szolgáltatók általában a klímavédelem és a zöldítés gazdasági élharcosai közé tartoznak, az MI szervereinek áramellátását kizárólagosan megújuló forrásból jelenleg nem lehet biztosítani, mert a nap- és a szélerőművek termelése időjárásfüggő, és a vízerőműveké is egyre inkább azzá válik – hívta fel a figyelmet.
Ezért napjaink legelterjedtebb megoldása a hálózati vegyes forrásból való ellátás. Az MI-szerverek többsége országos vagy régiós energiahálózatra csatlakozik, amely kevert forrásokból (fosszilis, nukleáris, megújuló) látja el őket árammal. Ez a legmegbízhatóbb megoldás, mivel folyamatos, skálázható és kiszámítható. Hátránya, hogy a szén-dioxid-kibocsátás az energiamix összetételétől függ. Talán a legoptimálisabb megoldás a nukleáris energia alkalmazásában rejlik, hiszen így nullára redukálható az üvegházgáz kibocsátás és az áramtermelés is folyamatos és kiszámítható lenne Toldi Ottó szavai szerint. Egyre több techcég vizsgálja a kis méretű moduláris reaktorok alkalmazásának lehetőségét az adatközpontjaik ellátására.
Sajnos nem minden országban élvez többségi támogatást az atomenergia alkalmazása, ráadásul ilyen reaktorokat egyedül Oroszország gyárt. Ezenkívül – pontosabban addig is – az orosz gáz szabad elérhetősége ellátásbiztonságot növelő, valamint gáz- és áramárcsökkentő hatású lehetne. Ez pedig csökkenthetné az MI-szolgáltatók költségeit, ami alacsonyabb szolgáltatási díjat eredményezhetne. A 18. szankciós csomag árnyékában jelenleg nagyon magas az európai tőzsdei gázár. Az EU kereskedelmi gáztározóiba 35 eur/MWh áron folyik a betárolás, ami több mint duplája a háború előttinek. A földgáztüzelésű erőművek földgázfelhasználásán keresztül és amiatt, hogy a földgáz és az áram árazása hagyományosan ma is kapcsolt a piacokon, az áram ára is lényegesen magasabb lenne, ami sok minden más mellett az MI-szolgáltatásokat is megdrágítaná.
Ezért is lenne kívánatos Toldi Ottó szerint,
ha az EU nem sújtaná további szankciókkal az orosz energiahordozókat. Hiszen a békemegállapodásnak az oroszok részéről bizonyosan a része lesz a szankciók feloldása
vagy lényegi enyhítése.
