Nem mond fel, de nem is dolgozik hatékonyan – ki kell rúgni vagy sem?

A csendes felmondás a modern munkahelyek egyik legnagyobb kihívása, amely nem a tényleges felmondást jelenti, hanem azt, hogy a munkavállaló érzelmileg és mentálisan leválik a munkahelyéről, és kizárólag a munkaszerződésben előírt minimumot teljesíti. Mi ennek az oka, és mit lehet kezdeni a helyzettel, lesz-e csendes vegetálásból tényleges felmondás?

A fizikai dolgozók a rossz körülmények miatt felmondanak, nem várnak hosszan. Fotó: Szabad Föld/Németh András Péter Forrás: (c) Andras Peter Nemeth

A fizikai dolgozók gyorsabban döntenek

A Magyar Nemzet kérdésére, hogy van-e eltérés a fizikai dolgozók és az szellemi dolgozók helyzetét tekintve Czinger Erik úgy fogalmazott, hogy jelentős gyakorlati különbség van. A csendes felmondás a fehérgalléros állomány esetében sokszor láthatatlan vagy nagyon lassan alakul ki, inkább motivációs vagy kultúraalapú. A fizikai munkavállalók esetében a motivációt inkább az alapfeltételek határozzák meg: bérezés, stabilitás, munkakörülmények. Ennek hiányában a hatás azonnal megjelenik a termelésben (nő a selejt, lassul a műszak teljesítménye, munkahelyi balesetek száma növekszik). A műszakvezetőknek feladata, hogy aktív odafigyelés mellett, rendszeres és kétirányú kommunikáció, valamint a stabil munkafeltételek megteremtése révén keltsenek újra lelkesedést. Összességében elmondható, hogy a csendes felmondás kezelésében eltérő hangsúlyok adódnak: míg az irodai dolgozóknál a szakmai fejlődés és személyes támogatás erősítése, illetve a változások helyes kommunikációja, addig a kékgallérosok esetében a kiszámítható körülmények és a vezetői kommunikáció közvetlensége mérsékli leginkább a passzív távolmaradást – fejtette ki Czinger Erik.