Bár a világbajnokságra nem sikerült kijutnia a magyar férfiválogatottnak – óriási bravúr lett volna –, a selejtezőkben úgy szerepelt, hogy részt vehet az olimpiai kvalifikációban. Ez is komoly fegyvertény, hiszen a férfiak hosszú ideje még csak a közelébe sem kerültek az ötkarikás játékoknak. A sportág az 1936-os berlini olimpián szerepelt először a programban, és a magyar csapat azóta mindössze négyszer verekedte be magát a mezőnybe, 1948-ban 16., 1952-ben és 1960-ban 9., 1964-ben 13. lett, és ez minden, amit fel tud mutatni, az első tokiói játékoktól számítva sorozatban tizennégyszer nem lehettünk tagja a mezőnynek – és alighanem így lesz ez tizenötödször is.
Az augusztus 13-án, vasárnap kezdődő előselejtezőkön a magyar válogatott enyhén szólva sem esélyes az első kettőbe kerülni a Lengyelországgal, Bosznia-Hercegovinával és Portugáliával együtt alkotott négyesben. És nemcsak azért, mert az első kettő előrébb áll a FIBA világranglistáján, hanem a reális erőviszonyok mondatják ezt, hiszen a lengyelországi Gliwicében zajló tornára igen tartalékosan utazik el Ivkovics Sztojan szövetségi kapitány együttese. A keretből hiányzott a klubváltására és a Madridból Belgrádba költözésre koncentráló Hanga Ádám, a sérüléssel küzdő Allen Rosco, továbbá Mikael Hopkins és Filipovity Márkó sem csatlakozott a többiekhez. A továbbra sem teljesen egészséges Eilingsfeld Jánosról az első edzőmeccs után döntött úgy az orvosi stáb, hogy nem utazhat Lengyelországba, ezért nem is játszott többet a felkészülés alatt.