A spanyol körverseny negyedik és ötödik szakasza egyaránt mezőnyhajrával ért véget (mindkettőt az ausztrál Kaden Groves nyerte az Alpecin–Deceuninck csapatából), a mai, hatodik etap viszont egészen más feladat elé állította a mezőnyt. A La Vall d’Uixóból induló 183,1 kilométeres táv végén a Pico del Buitrén hegyi befutó várt a mezőnyre – benne Valter Attilára –, és nem is akármilyen hegyen. A cél a tengerszint felett 1956 méteren volt a javalambrei csillagvizsgálónál, ide tizenegy kilométeren átlagban nyolcszázalékos meredekségű emelkedőn kellett felkapaszkodni, amelynek voltak 15 és 16 százalékos részei is, és az utolsó métereket is 15 százalékoson kellett megtenni.
A szakasz előtt a címvédő belga Remco Evenepoel (Soudal Quick-Step) tizenegy másodperccel vezetett a spanyol Enric Mas (Movistar) és tizenhéttel a francia Lenny Martinez (Groupama–FDJ) előtt. A Jumbo–Visma két kapitánya közül a legutóbbi két Tour de France-on győztes dán Jonas Vingegaard 37 másodperc hátránnyal állt a negyedik, az idei Giro d’Italián diadalmaskodó szlovén Primoz Roglic 43 másodperccel a hetedik helyen – a Jumbóból Valter Attila is őket segíti. A mezőny egyetlen magyar bringása a szakasz előtt a 25. helyet foglalta el a 169 fős mezőnyben, 2:23 perc hátránnyal.
Evenepoel elmondta, hogy szeretne „megszabadulni” az éllovast megillető piros trikótól, mert az ezzel járó pódiumceremóniák, a doppingvizsgálatok és a kötelezettségek a média felé sok energiáját elveszik, ha minden este ezek várnak rá, és inkább rápihenne a következő napra. A belga szemszögéből úgy nézett ki a helyzet, hogy neki az lenne a jó, ha egy olyan szökevény nyerné meg a szakaszt és venné át a vezetést, aki az összetettben valójában nem ellenfél, ő pedig később beérkezve valamennyi időt ráverne a nagy riválisaira.
Kuss győzelme és a Valter, Roglic, Vingegaard trió
Sajnos már a szakasz elején történtek bukások, majd egy nagy, 40 fős csoport, benne Valter Attilával és Lenny Martinezzel eltávolodott a mezőnytől, s majdnem hétperces előnyt hozott össze. Húsz kilométerrel a vége előtt aztán már csak 3:16 perc volt a szakadozó csoport előnye. A hegy lábánál, amikor tíz kilométer volt a végéig, viszont 3:53-ra nőtt, és Valter továbbra is tartotta a tempót. Evenepoel, Mas, Vingegaard és Roglic mögöttük tekert a főmezőnyben. A szökevények közül Valter az öt kilométeres kapunál lemaradt, az élbolyban ekkor már húszan sem voltak. Elöl először – négy kilométernél – a kolumbiai Einer Rubio (Movistar) indított támadást, míg a főmezőnyben Roglic lódult meg, és Evenepoelnak sok volt ez a tempó.
