Ötven évvel ezelőtt, 1975 februárjában a távoli Indában, Kalkuttában Jónyer István egyéniben, majd Gergely Gáborral párosban is világbajnoki aranyérmet nyert, ami az akkori erőviszonyokat nézve is világraszóló siker volt. A jubileum alkalmából asztaliteniszezők és a magyar sport legendáinak egész sora köszöntötte a főszereplőket.
Versenyláz ötven év után
– Izzadt a tenyerem, versenylázam volt, amikor az imént a régi felvételeket néztük újra – mondta Jónyer István. A 74 éves, négyszeres világbajnok asztaliteniszező nem szereti visszanézni magát, mert még mindig kritikus, ha saját játékát látja. Az akkori program szerint a 2:0-ás hátrányból 3:2-re megnyert, maratoni hosszúságú egyéni világbajnoki döntő után Jónyernek szinte azonnal asztalhoz kellett állnia a páros döntőben is.
A jugoszláv Sztipancsics, miután elveszítette ellenem az egyéni döntőt, ugyanúgy asztalhoz állt a páros döntőben is. Láttam rajta, hogy nyomasztja a vereség, és ez is előnyünkre vált
– mesélte a döntőről a Nemzet Sportolója, aki azt is elmondta, hogy a felkészülés alatt külön hangsúlyt helyezett az erőnléti felkészülésére, ami a döntő napon kamatozott, még a gyomorfertőzése sem hátráltatta teljesítményét.
Voltunk annyira képzett játékosok, hogy meccsen belül taktikát és technikát tudtunk váltani. Ezt meg is húztuk, Pisti súgott, hogy mit szeretne játszani és ezt meg is tudtuk csinálni, mert technikailag nagyon sokat tudtunk
– mondta lapunknak Gergely Gábor a jugoszláv Surbek, Sztepancsics páros ellen 3:1-re megnyert döntőről.
Jónyer István a jubileumi ünnepségen a világbajnokság legnagyobb sztoriját is felfedte.
Elloptak egy aranyat a csapattól
Máig fájó, hogy „csak” két magyar arany született Kalkuttában. Az 1971-ben Jónyerrel párosban világbajnok Klampár Tibort ugyanis az akkori sportvezetőség érthetetlen módon eltiltotta a válogatottól. Bár kijelenteni nem lehet, de az eredmények alapján valószínű, hogy egy csapataranytól fosztották meg ezzel a magyar válogatottat, amely végül Tímár Ferenccel a csapatban ötödik helyen zárt.
Nagyon örülök, hogy bekerülhettem a párosba, ami elsősorban annak a sportvezetőnek köszönhető, aki Klampár Tibit eltiltotta. Ha Tibi ott lett volna Kalkuttában, a csapataranyat is elhozzuk, viszont akkor párosban nem vagyok világbajnok.
Ezt már többször is megköszöntem Tibinek, aki a róla megjelent könyvet így dedilkálta nekem: „Gerő, a Jóisten küldött ide” – mondta elérzékenyülten Gergely Gábor.
A sors ugyan valahol kárpótolta a három kitűnő asztaliteniszezőt és négy évvel később csapatban is világbajnoki címet nyertek, de az 1975-ös elmaradt aranyérem a mai napig fájó pont. Ők hárman a mai napig elválaszthatatlanok, ahogy mondják, testvérként élnek, napi kapcsolatban vannak, ahogy Gergely Gábor fogalmazott: „Naprakészek vagyunk egymásból”.
