Döbbenetes bíróbotrány végezte ki a szovjeteket Mexikóban

Június 11-én a Mexikó–Dél-afrikai Köztársaság mérkőzéssel kezdődik el az idei labdarúgó-világbajnokság. Pontosan száz nappal a rajt előtt indítottuk el a Magyar Nemzet százrészes sorozatát, amely a világbajnokságok történetének száz – általunk kiválasztott – legérdekesebb történetét meséli el. A tizennegyedik részben az idei világbajnokság egyik helyszínére, Mexikóba utazunk el, az 1986-os világbajnokságra. Arra a nyolcaddöntőre, amelyen – sokak szerint – kicsinálták Szovjetunió válogatottját.

A belga csapat a továbbjutását ünnepli, a szovjetek kiestek az 1986-os mexikói labdarúgó-világbajnokságon Fotó: - Forrás: AFP

Amikor 1986 tavaszán a tehetetlen és sikertelen Eduard Malofejev helyett a kijevi futballdiktátort, Valerij Lobanovszkijt nevezték ki a szovjet labdarúgó-válogatott szövetségi kapitányának, senki sem sejtette, hogy mekkorát húzott a döntéshozó. Lobanovszkij abban az időben a Dinamo Kijev csapatának edzője is volt, az akkor még szovjet, amúgy ukrán klubcsapat pedig az 1985–86-os idényben a Kupagyőztesek Európa-kupája sorozatban a döntőig menetelt. Majd alig egy hónappal a vb kezdete előtt, 1986. május 2-án Lyonban a KEK-döntőben álomjátékkal 3-0-s győzelemmel söpörte el a spanyol Atlético Madridot. Lobanovszkij akkor már tudta, hogy a világbajnokságon csak az lehet az esélye, ha gyakorlatilag a klubcsapatát küldi csatába Szovjetunió válogatottjának mezében. Az eredményt mi is jól tudjuk. A szovjetek számára a nyitómeccsen a tornádó nem csendesedett, s ennek mi álltunk az útjában. A 6-0-s vereség a magyar labdarúgás történelmének máig talán legfájóbb kudarca, mindenesetre vetekszik az 1954-es vb-döntő elvesztésével. Ez az írás azonban nem ezt elemzi. Azt sem, hogy a szovjet csapat a folytatásban az 1984-es Európa-bajnok franciáktól sem kapott ki (1-1), meg azt sem, hogy 2-0-ra megverte Kanadát. Ez a történet 1986. június 15-én, Leónban játszódik, amikor a szovjetek azzal a belga válogatottal kerültek össze a nyolcaddöntőben, amely éppen csak továbbjutott a csoportjából. A belgák ugyanis Mexikótól kikaptak, Paraguay ellen döntetlent értek el és csak Irakot tudták legyőzni. Csoportharmadikként vergődtek be a legjobb tizenhat közé és az előzetes esélylatolgatások szerint teljes nyugalommal várhatták a szovjet fergeteg újabb pusztítását. 

Rinat Daszajev, a Szovjetunió válogatottjának kapusa Fotó: AFP/Staff

Szovjetunió a legjobb négy között? Nem lehetetlen!

Rinat Daszajev, a szovjet válogatott a meccs előtti nyilatkozatában dicsérte a szövetségi kapitányt, Lobanovszkijt. Szerinte a szovjet csapatban a kijevi futballcézár rendezte a sorokat, miközben a játékosok azt érzékelik, hogy a világ a szovjet csodáról beszél. 

Daszajev egészen odáig ment, hogy szerinte a szovjetek a vb elődöntőjébe jutnak majd.

(Ha sejtette volna, hogy a legjobb négybe nem ők, hanem a rájuk váró belgák jutnak be, alighanem elkomorodik, de a világ sem gondolta azt, hogy a németalföldi csapatnak erre esélye lehet.)  Izgulni csak azért kellett, mert a vb első szakaszában Lobanovszkij szívpanaszai nem csökkentek, a mester többször lett rosszul a borzalmas mexikói hőségben. De a jelentések arról szóltak, hogy az edző a belgák elleni nyolcaddöntőre meggyógyult. Ha tudta volna, hogy mi vár rá, alighanem a kispadra sem ül le.

A meccs:
XIII. labdarúgó-világbajnokság, nyolcaddöntő: Belgium–Szovjetunió 4-3 (0-1, 2-2, 3-2)
León, 38 ezer néző. Vezette: Fredriksson (svéd), (Socha – amerikai, Sanchez – spanyol).

Belgium: Pfaff – Gerets, Renquin, Vervoort – Scifo, Grun, Demol, Ceulemans, Vercauteren – Veyt, Claesen.
Szovjetunió: Daszajev – Bal, Besszonov, Gyemjanyenko – Jakovenko, Jaremcsuk, Zavarov, Kuzneycov, Alejnyikov – Belanov, Rácz.
Gólszerzők: Scifo (56.), Ceulemans (77.), Demol (102.), Claesen (109), illetve Belanov (29.,70, 111.) 

Elég csak ránézni a meccs jegyzőkönyvére és látni, hogy Igor Belanov, aki ebben az évben megkapta az Aranylabdát (tán vigasznak szánták, ki tudja?), szóval, ez az ember ezen a meccsen három gólt lőtt Belgiumnak. Ez a világklasszis teljesítmény is kevés volt azonban ahhoz, hogy a szovjetek a legjobb nyolc közé jussanak. Ám mindez nem teljesen a sarló-kalapácsos mezt viselő játékosokon múlt.

A Népsport a meccs előtt azt írta: a szovjet válogatott elrabolta a mexikóiak szívét. 

A magyar sportlapban azt lehetett olvasni, hogy a mexikói gyerekek a Viva Sanchez (utalva ezzel a mexikói válogatott legnagyobb sztárjára, Hugo Sanchezre) zászló helyett Viva Blohin feliratú lobogókat lengetnek.

Erre szokta mondani a szakzsargon: ha nem igaz, akkor is jó.

Egy félidőn át minden rendben volt

A szünetben 1-0-ra vezetett a szovjet csapat, tehát az első 45 percben minden úgy alakult, ahogy a világ várta. Aztán jött az 56. perc, amikor Scifo szinte a semmiből egyenlített. A szovjetek döbbenten néztek, majd nem túl nagy meggyőződéssel lest reklamáltak, de a bíró megadta a gólt. A 70. percben Belanov megszerezte önmaga és csapata második gólját, majd jött a 77. perc. Amit a szovjetek soha nem fognak elfelejteni. Ekkor Demol téblábolt a labdával a kezdőkörben, még a saját térfelén, majd a rátámadó szovjet játékostól szinte megijedve előrevágta a labdát, amely a háromméteres lesen álló Ceulemans mellére esett rá.  A belga csapatkapitány – miután nem hallott sípszót – lekezelte és nagy nyugalommal 12 méterről a tehetetlen Daszajev mellett élesen a jobb alsó sarokba lőtt. Ezzel 2-2 lett az állás, de ilyen lesgólt még nem látott a világ.

Jean-Marie Pfaff, a belga válogatott kapusa Fotó: AFP

Szerencsétlen szovjet Gyemjanyenko a meccs után erről csak ennyit mert mondani: „Ceulemans legalább háromméteres lesen kapta a labdát, nem akartunk hinni a szemünknek, amikor Fredriksson gólt ítélt.

Meggyőződésem, hogy Ceulemans is érezte a turpisságot, olyan félszegen ünnepelte önmagát. Hosszú másodpercekig nem mert felszabadultan örülni találatának, csak miután látta, hogy gólját nem fenyegeti veszély, fogadta társai gratulációit.

Ez a második gól sem mattolta a vb csodacsapatának kikiáltott szovjet válogatottat. Bár hosszabbításra kényszerültek, de a ráadás elején szinte csak náluk volt a labda, sorozatosan alakították ki a helyzeteket. Pfaff, a belgák kapusa szinte kegyelmi állapotban védett, ha ő nincs, már régen minden eldőlt volna. Aztán a hosszabbítás folytatásában a belga csapat magára talált. Lőtt két (szabályos) gólt, amire Belanov csak egyszer tudott válaszolni. A 121. percben Jevtusenko lábában ott volt a 4-4 lehetősége, de Pfaff ezt is védte, majd a svéd bíró véget vetett a küzdelemnek. 4-3 a belgák javára, hihetetlen, de a szovjetek kiestek.

Sírtak a szovjet újságírók

A szovjet újságírók összeomlottak, sokan sírtak a leóni sajtóközpontban. Mire ennek a drámai meccsnek vége lett, Moszkvában már hajnali 5 óra volt, az ébredő szovjet nép nem akarta elhinni a történteket. (Már azok, akik a meccset átaludták.) Alekszandr Levinszon, a TASZSZ, vagyis a szovjet hírügynökség munkatársa azonban nem a bírókat, hanem a szovjet csapatot hibáztatta, mert szerinte a játékosok saját magukat verték meg. Akik pedig azt hinnék, hogy a teljesen összetört szovjet edző, Lobanovszkij a meccset követő sajtótájékoztatón nekirontott a bíróknak, nagyot tévednek. A mester ennyit mondott: „Ez a belga gárda a mai teljesítményével a Mundial nagycsapatai közé lépett elő. Sok sikert a folytatáshoz.”

A szovjetek szövetségi kapitányának, Valerij Lobanovszkijnak a szobra. Fotó: AFP/Sergey Supinski

A szovjet sajtóban sem fokozták a hisztériát. Az akkori lapok azt emelték ki, hogy nem kell szégyenkeznie a szovjet csapatnak. 

Az időközben hazatérő Lobanovszkij sem a bírókat korholta, inkább azt mondta, a szovjet hátvédeknek a belgák második gólja előtt akkor sem lett volna szabad megállniuk, ha a lest szabad szemmel is jól lehetett látni. 

Óriási hiba volt ez, s csapat kiesésébe került. Amúgy pedig a szovjet válogatott történetében nem ez volt az első eset, amikor hihetetlen dolog történt velük egy olyan labdarúgó-világbajnokságon, amelyet Mexikóban rendeztek meg. De erről sorozatunk 67. részében írunk majd.

A cikket az Arcanum Digitális Tudománytár segítségével írtuk meg.