Hihetetlen bírói döntés, szinte kivégezték a labdarúgó-válogatottat

Június 11-én a Mexikó–Dél-afrikai Köztársaság mérkőzéssel kezdődik el az idei labdarúgó-világbajnokság. Pontosan száz nappal a rajt előtt indítottuk el a Magyar Nemzet százrészes sorozatát, amely a világbajnokságok történetének száz – általunk kiválasztott – legérdekesebb történetét meséli el. A tizenhatodik részben azt a ma már szinte hihetetlen történetet meséljük el, ahogyan a Szovjetunió labdarúgó-válogatottja kiesett az 1970-es mexikói világbajnokságról.

Fotó: STAFF Forrás: AFP

Még a cipőgyár is megbüntette a szovjeteket

Az 1970-es vb-n a szovjet csapatban játszott Jegvenyij Locsev évtizedekkel később úgy emlékezett vissza, hogy a negyeddöntőbe jutás nem volt nagy ügy, mert a szovjet csapattól ezt szinte mindenki elvárta. A szovjet sportvezetés is tudta, hogy ez az az esemény, amelyet az egész világ figyel. A párt főtitkára, Leonyid Brezsnyev úgy döntött, hogy a vb-n szereplő játékosok dollárban kaphatják meg jutalmukat. A csoportmérkőzéseken elért győzelem 200 dollárt ért, a negyeddöntős siker 400 dollárt. 1966-ban ugyanez volt a díjazás, de akkor a játékosok pénz helyett inkább a kor csúcskategóriás Volga gépkocsiját választották. Azt azonban kevesen tudták, hogy a szovjet csapat játékosai a Puma cipőgyártó céggel is szerződtek, és fejenként 100 dollárt kaptak az aláírásukért. Az volt a feltétel, hogy a vb összes meccsén Puma cipőben kell játszaniuk. Erre mi történt? Az Uruguay elleni negyeddöntőben az egyik szovjet játékos, Murtaz Hurcilava a Puma legnagyobb riválisának, az Adidasnak a cipőjében ment ki a pályára. 

Ebből akkora balhé lett, hogy a Puma az egész szovjet csapatot megbüntette és a beígért 100 dollár felét elvette. 

A mérkőzés óriási küzdelmet és 90 perc alatt egyetlen gólt sem hozott. A szabályok szerint következett a hosszabbítás, amelynek elején a szovjet csapat Bisovec révén megszerezte a vezetést. Ám a bíró lesállás miatt nem adta meg ezt a találatot. Később derült csak ki, hogy szó sem volt lesről, azaz szabályos gólt vettek el a szovjet csapattól. Ekkor azonban még senki sem gondolt arra, ami a 117. percben következett. 

Minden idők egyik legnagyobb játékvezetői tévedése, vagy ahogyan a Népsport annak idején fogalmazott: egy egészen primitív játékvezetői hiba.

A labda a szovjet kapu mellett, az alapvonal és az öt és feles vonalának találkozásánál kifelé gurult. Ott volt az egyik szovjet védő, Valentyin Afonyin, aki terpeszállásban fedezte a labdát, és nézte, ahogy az a vonal felé gurul, majd átgurul az alapvonalon. Ekkor érkezett meg az uruguayi Luis Cubilla, aki – amolyan minden mindegy alapon – a fél méterrel kint lévő labdát visszahúzta, majd beadott. A kapu előtt helyezkedő Víctor Espárrago pedig gólt fejelt. Az uruguayi játékosok a holland bíróra néztek, aki a legnagyobb döbbenetre megadta a gólt. Ezzel esett ki a szovjet csapat, amely a hátralévő időben nem tudott egyenlíteni.

Késett volna a szovjetek óvása?

E döbbenetes játékvezetői tévedés után a nemzetközi hírügynökségek azt jelentették, hogy a meccs óvás alatt áll. A FIFA később azt közölte, meg sem vizsgálták a szovjet csapat beadványát, mert – most tessék figyelni – időn túl esett. Az akkori szabályok szerint az óvásnak a lefújás után legkésőbb 60 perccel meg kellett volna érkeznie. A FIFA szerint a szovjetek késtek, és csak 5 órával a meccs befejezése után juttatták el az óvást a Nemzetközi Labdarúgó-szövetséghez. Így a meccs eredménye nem változott, maradt az 1-0 Uruguay javára, a szovjetek kiestek. 

A búcsú után akkora volt a döbbenet a szovjet politikusok körében, amire ebben az országban nem volt példa.

Ugyanakkor a szovjet sajtó nem csinált nagy botrányt az ügyből. Az Izvesztyija című lap volt az, amely a legtovább ment, azt írva, hogy példátlan, ami az Azték Stadionban történt, ilyen egyáltalán nem fordulhatna elő. 

Uruguayban ezzel egyáltalán nem foglalkoztak. A gólszerző későbbi visszaemlékezéseiben többször elmesélte a történteket. Szerinte a labda nem volt kint az alapvonalon (dehogynem), azaz semmi szenzáció nem történt. „Ha behunyom a szemem, ma is magam előtt látom a történteket. Ez egy egészen elképesztő győzelem volt számunkra, mert legyőztük a hatalmas szovjet csapatot, s ez korábban soha nem fordult még velünk elő.”

Van Ravens élt és virult, majd újra óriásit hibázott

A FIFA felelőssége ebben az esetben nem kerülhető meg. A holland bírót már azok után haza kellett volna küldeni, hogy óriási hibát elkövetve megadta az NSZK szabálytalan gólját Marokkó ellen. De Laurens van Ravens nem csak ezzel okozott balhét. A vb alatt az egyik holland lapnak azt nyilatkozta, hogy otthonmaradt barátai ne nagyon számítsanak semmiféle ajándékra, mert a FIFA által a játékvezetőknek adott 25 dolláros napidíj semmire sem elég. Ez a nyilatkozat is nagy botrányt okozott, ennek ellenére Van Ravens megkapta a negyeddöntőt. Az ott elkövetett bődületes hiba után azonban ezen a vb-n több feladatot nem bíztak rá. Viszont nemzetközi játékvezetői pályafutását folytathatta. Bár ne tette volna! Mert egy másik, szinte példátlan balhé is az ő nevéhez köthető. Ez már a mexikói világbajnokság után, a Kupagyőztesek Európa-kupája 1971–72-es kiírásában történt. A második fordulóban a skót Glasgow Rangers és a portugál Sporting Lisszabon játszott egymással. Az első meccset Skóciában 3-2-re nyerte meg a Rangers, a visszavágót – ezt vezette van Ravens – 3-2-re a Sporting győzött. Összesítésben 6-6, jöhetett a hosszabbítás, amelyben újabb két gól esett, 120 perc után 4-3 lett a végeredmény a Sporting javára. Ekkor jött a holland játékvezető, aki elfelejtette, hogy a Rangers idegenben szerzett több góljának köszönhetően továbbjutott. 

Bár a skót játékosok és sportvezetők erről győzködték, a bíró hajthatatlan maradt és tizenegyesrúgásokat rendelt el. 

Ezt 3-0-ra a Sporting nyerte meg. A portugálok örültek, de nem sokáig. A skótok óriási szerencséjére a Rangers technikai vezetőjének a táskájában ott volt az UEFA szabálykönyve, amely egyértelműen leírta az idegenben lőtt gólok szabályát. Ezt egy évvel korábban vezették be, de a holland bíró nem ismerte vagy egyszerűen elfelejtette. 

Laurens van Ravens 90 éves korában Fotó: Dutchreferee.com

A késő éjszakába nyúló tárgyalásokon a skótoknak sikerült meggyőzniük az UEFA ellenőrét, aki saját hatáskörében visszavonta Van Ravens döntését, és ezzel a Rangers jutott tovább. A slusszpoén meg az, hogy a KEK 1971–72-es döntőjét a skót csapat nyerte meg Barcelonában, miután a fináléban 3-2-re nyert a Dinamo Moszkva ellen. 

Akik azonban azt gondolták, hogy e tényleg döbbenetes bírói hiba vetett véget Van Ravens pályafutásának, nagyot tévedtek.

Nem sokkal nemzetközi visszavonulása előtt, amolyan jutalomjátékként megkapta még az 1972-es UEFA-kupa döntőjének visszavágóját, amelyet két angol csapat, a Tottenham és a Wolverhampton játszott egymással. Valahol ez is zseniális, nem? Ja, el ne feledjük, ennek az UEFA-kupa-döntőnek az első meccsén egy másik hírhedt bíró fújta a sípot. A szovjet Tofik Bahramov. Aki az 1966-os labdarúgó-világbajnokság döntőjében a svájci Dienst kérdésére, mely szerint Geoff Hurst labdája vajon gól volt-e vagy sem, szemrebbenés nélkül bólintott és erősítette meg, hogy az angol csapat gólja szabályos volt. 

Ma már tudjuk, hogy nem. De ez már egy másik sztorija lesz százrészes sorozatunknak, amelyet ezúttal is az Arcanum Digitális Tudománytár segítségével írtunk meg.