Nem csalás, hanem bírói tévedés volt a magyarokat sújtó kézilabda-ítélet

Soha nem fog feledésbe merülni az a bírói ítélet, amelyet az idei férfikézilabda Európa-bajnokságon a Magyarország–Svédország mérkőzés utolsó pillanataiban láthattunk. A két német bíró ugyanis teljesen jogos hétméterestől fosztotta meg a magyar csapatot. Ezt – a svédek kivételével – nagyjából az egész világ látta. A kézilabda az a csapatsportág, amely Magyarországon az egyik legsikeresebb, s amelynek a játékvezetői ítéletei sokszor borzolják fel a kedélyeket. Ha van valaki, aki belát a kulisszák mögé, Tordai Ilona mindenképpen az, hiszen évek óta az IHF és az EHF nemzetközi delegátusaként tevékenykedik.

Tordai Ilona olyan dolgokról beszélt, amelyekről a kézilabda szerelmesei aligha olvashattak Fotó: Kelet-Magyarország/Sipeki Péter

Nyíregyházán ülünk, abban a városban, ahonnan dr. Tordai Ilona kézilabdás karrierje elindult. Játékosként az NB I/B-ig vitte, majd egy súlyos sérülést követően ikertestvérével együtt váltott át játékvezetésre. Elképesztő a sors: nem csak ő sérült meg, hanem korábban a testvére is. – Huszonnégy éves voltam, tudtam, hogy a keresztszalag-szakadásom miatt többé nem játszhatok komoly szinten, el kellett dönteni, hogyan tovább – mondta el lapunknak a versenybíró, aki a Szabolcs-Szatmár-Bereg Vármegyei Kézilabda-szövetség elnöke is. – Korosztályos szinten Kulcsár Anitával játszottam együtt, aki később világklasszis lett. A sérülés vetett tehát véget a játékos-pályafutásomnak. A játékvezetés pedig nem volt más, mint visszatérés a sportághoz. Azonban, mielőtt bekerülhettünk volna az NB I-es keretbe, eljött Nyíregyházára az MKSZ játékvezetői albizottságának elnöke, dr. Soós Kálmán. Ő olyan pályaívet vázolt fel, amire nem lehetett nemet mondani, ezért a mai napig nagyon hálás vagyok neki.

Tordai Ilona pályafutása idő előtt véget ért, ezért nehéz döntést kellett meghoznia Fotó: Kelet-Magyarország/Sipeki Péter

Tordai Ilona az IHF és az EHF versenybírója

Így kezdődött el az a nemzetközi karrier, amely ma is tart. Dr. Tordai Ilona ma az EHF és az IHF egyik sokat foglalkoztatott versenybírója. Akik nézik a kézilabda-világversenyek tévés közvetítését, gyakran láthatják őt a nagy meccsek zsűriasztalánál. – Nagyon sokat köszönhetek dr. Soós Kálmánnak, aki meglátott bennem valamit. Harmincöt éves korban már esélyem sem volt, hogy a nemzetközi kézilabda-játékvezetésben komoly karriert fussak be. Sokan felteszik a kérdést, hogy csak azok lesznek-e a jó játékvezetők, akik korábban ezt a sportágat űzték. Ugyan van arra precedens, hogy egy-egy versenyszerűen nem kézilabdázó páros is nagyszerű karrier futhat be, de ez a ritkább eset. A jó játékvezető a jó játékosból lesz. 

Ugyanazok a képességek szükségesek: a monotóniatűrés, a stressztűrő képesség, az elhivatottság, a bátor és gyors döntéshozatal. Akik ezekkel rendelkeznek, jó játékosok vagy jó játékvezetők lesznek.

Ami nekem nem adatott meg játékosként vagy játékvezetőként, vagyis a nemzetközi karrier, az most megadatik delegátusként. Ez a szakma csúcsa, amikor kiemelt mérkőzéseken, világeseményeken dolgozhatok. Ezzel együtt, amikor eldöntöttem, hogy belevágok ebbe, nem hittem, hogy idáig juthatok – fogalmazott.

Már csak azért sem, mert dr. Tordai Ilona életében tényleg akadt néhány feledhetetlen pillanat. Ilyen volt, amikor a 2026-os férfi Európa-bajnokságon a norvég király is kilátogatott a mérkőzésekre. Mindez persze csak a kulissza, a körítés volt, a munka, amit végez, sokkal többről szól.

– Jelen pillanatban a kézilabdasport csúcseseménye a férfi Európa-bajnokság, szakmailag ez a legélesebb verseny, ott a zsűriben tevékenykedni nagy dolog. Ugyanakkor valamennyi sportoló vagy akár hivatalos személy arról álmodik, hogy eljusson egy olimpiára. Nekem ez majdnem sikerült, nem is múlt sokon. Sokan nem hiszik el, de a Nemzetközi Kézilabda-szövetségnek van egy olyan szakmai listája, amelyen bennünket, hivatalos személyeket rangsorolnak. 

Elég egyetlen hiba, nem kapsz több küldést, és ennek a listának a végére kerülsz. A teszteket kilencven százalék felett kell megírni, az elvárás a hibátlan teljesítmény.

Itt tényleg senki sincs biztonságban. Egy-egy világversenyen egy nap három-négy meccsen is dolgozni kell. 

Mind az IHF, mind az EHF részéről óriási nyomás nehezedik a versenybírókra, így Tordai Ilonára is Fotó: Kelet-Magyarország/Sipeki Péter

A nap utolsó mérkőzésén már nem ugyanolyan szellemi és fizikai állapotban ül az ember, mint az elsőn. Leginkább pszichésen fárasztó mindez, miközben bennünket is állandóan figyel valaki. Ráadásul a rendszer szigorú, mert ha az első félidőben hibázunk, azt már a szünetben közlik. Hatalmas önismereti tréning, hogy az ember hogyan kezeli a hibát. Hiszen ezt követően is úgy kell kimenni a második félidőre és a nap többi eseményére, hogy ebből a résztvevők ne érzékeljenek semmit. A nyomás nagyobb, az újbóli hibázás pedig elfogadhatatlan – mutatott rá.

A magyar–svéd Eb-meccs utolsó ítélete

Dr. Tordai Ilona tehát ott lehetett a 2026-os férfi Európa-bajnokságon. Természetesen csak azokon a mérkőzéseken dolgozhatott, amelyen a magyar válogatott nem volt érdekelt. Sőt, az EHF arra is odafigyelt, hogy a magyar zsűritag Norvégiában dolgozzon, ahol a mieinknek nem volt meccse. Figyelte, hogy mi történik a magyar válogatottal, s látta a svédek elleni középdöntő-mérkőzést Malmőben.

Az eset:

A svédek elleni középdöntő-mérkőzésen, 32-32-es állásnál a magyar csapat kezében volt a labda, azaz a győzelemért támadtunk. Szita Zoltán a szélről tört kapura. A vele szemben álló svéd védő egyértelműen belül védekezett, azaz a szabályok szerint a magyar csapatnak hétméterest kellett volna kapnia. Ráadásul Hampus Wanne mozgás közben volt és oldalról jött, miközben ütközött Szitával, ami szintén szabálytalan. Szita lövését védte a svéd kapus, majd Palicka az üres magyar kapura célzott, de a lövése mellément. Ha bemegy, gól, nyernek a svédek. Ekkor jött a két német bíró, aki videós ellenőrzést végzett a magyarok utolsó támadása miatt. A lassításon is látszott a belül védekezés. A két német bíró nem ítélt semmit, részükről itt vége is volt a dalnak, mehetett mindenki szépen haza.

– Ebben igazából a magyarok számára az a tragikus, hogy a világ egyik legjobb játékvezetői párosa követte el, mert ők a sportág legerősebb bajnokságában, a Bundesligában vezetnek mérkőzéseket hétről hétre – mondta erre a magyar versenybíró. – Abban azonban egészen biztos vagyok, hogy nem szándékosan tették ezt, azaz nem beszélhetünk csalásról. Tudom, sokan ezt látták ebben a történetben. Egy kézilabda-mérkőzésen 300-400 döntést kell hoznia a két játékvezetőnek, sajnos óhatatlanul becsúsznak hibák. Amúgy az is egy döntés, amikor nem születik semmilyen ítélet. Az igazi baj ebben az esetben az volt, hogy videóismétlő rendszert (VR) is használták, ami mindig lehetőséget ad egy jobb döntésre. Számomra mindez nemcsak azért fájdalmas, mert a döntés kárvallottja Magyarország volt, hanem azért is, mert egy-egy világeseményen a játékvezetők és a delegátusok egy csapatot alkotnak. Ha egy játékvezető páros elront valamit, az a többi játékvezetőnek és delegátusnak sem jó. Még akkor sem, ha nem ott történik a hiba, ahol én ülök.

Mikor lesz a kézilabdában támadóidő?

Éppen ezért vetődik fel a kérdés, nem érett-e meg az ideje annak, hogy a kézilabda-mérkőzéseken az eddigi kettő helyett három játékvezető dolgozzon. – Zajlik már a tesztelés, voltam olyan utánpótlás-világversenyen, ahol három játékvezető működött közre a meccseken. A visszhang kedvező volt, szerintem idő kérdése, mikor vezetik be hivatalosan. Azt azért tudni kell, hogy az IHF és az EHF is sokat tesz a sportág modernizálásáért. Nyilván én is olvastam arról, hogy sokak szerint a sportág olimpiai léte van veszélyben. Szerintem erről nincsen szó, de az biztos, hogy lépést kell tartani a korral. Ez azonban nem egyszerű feladat. Ott van a támadóidő bevezetésének kérdése. A 2026-os férfi Eb-n volt erről egy megbeszélés, amelyen a játékvezetők és az edzők is részt vettek.

Ott hangzott el az, hogy ennek az esetleges bevezetéséhez komoly játékszabály-átalakítások kellenének. Sőt, volt, aki úgy vélekedett, hogy a támadóidő szinte másik sportágat csinálna a kézilabdából.

Szerintem az, hogy ez a kérdés egyáltalán felmerült, hogy beszélgetni kezdtek róla, nagy dolog. Az EHF eljutott oda, hogy felismerte ennek a szükségességét, de ez egy hosszabb folyamat, a nagyobb változások bevezetése mindig hosszabb folyamat – szögezte le.

Régen rossz, ha én vagyok az olaj a tűzre

EHF- vagy IHF-delegátusként óriási stressz éri a magyar versenybírót. Akárcsak a bíróknak, neki is pillanatok alatt kell döntéseket hozni, mérlegelni, hogy mit tesz meg és mit nem. Nagy visszhangot váltott ki az az eset, amikor a 2026-os férfi Eb-n, 9000 felajzott norvég drukker előtt kellett sárga lapot adnia a norvég csapat kapusedzőjének. – Ez volt az ötödik felnőtt világversenyem, amelyen dolgozhattam, szakmailag ez volt az abszolút csúcs. Én voltam a legfiatalabb delegátus, az, hogy ott lehettem, szinte csoda. 

Akadtak nehéz pillanatok, amikor delegátusként meg kellett fegyelmeznem a norvégok kapusedzőjét. Ott például nem mérlegeltem, láttam, hogy ez a helyes döntés, mert ezzel a sárga lappal tudtam visszaterelni a normális mederbe a norvég kispad viselkedését.

Nagyon fontos, hogy ne én váljak a főszereplővé. Ha piros lapot kellene adnom egy edzőnek, semmiképp nem lenne szerencsés. Hála istennek, ilyenben még nem volt részem. Régen rossz, ha egy delegátus működése olaj a tűzre.

Tisztelet a világ legjobbja iránt

Dr. Tordai Ilona most beszélt először arról, mennyire tiszteli a dán Mathias Gidselt. – Nem azért, mert jelenleg ő a világ legjobb férfi játékosa, hanem azért, mert az ő sorsa és az én pályafutásom mutat némi párhuzamosságot. Amikor Gidsel gyerek volt, egyáltalán nem tartották nagy tehetségnek, sokszor megkapta azt, hogy nem lesz belőle semmi. Én pedig jó néhányszor szembesültem azzal a kijelentéssel, hogy Szabolcsból úgysem lehet komolyan érvényesülni.

A dán Mathias Gidsel (fehér mezben) Tordai Ilona kedvenc játékosa Fotó: JONATHAN NACKSTRAND / AFP

Ez utóbbit talán már sikerült megcáfolnom. Ugyanakkor tisztában vagyok azzal, hogy Nyíregyháza még mindig távol esik a nagy döntések helyszínétől. Nem véletlen, hogy annak idején azoknak a játékvezetőknek, akik nemzetközi karriert akartak elérni, azt javasolták, hogy költözzenek Budapestre. Ezek az idők elmúltak már. Ugyanakkor Kelet-Magyarországon sokkal kevesebb az NB I-es férficsapat, nekem pedig egy férfi Eb-re az a legjobb felkészülés, ha hazai férfi NB I-es meccseken dolgozom. Ebből a szempontból nem a legelőnyösebb, hogy itt élek. 

S miközben pályafutásom csúcsának tartom a 2026-os férfi Európa-bajnoki részvételt, idehaza azért dolgozom, hogy a sportág magyarországi férficsúcseseményén, a Veszprém és a Szeged találkozóján dolgozhassak.

Remélem, egyszer ennek is eljön az ideje. Most azonban fejben másra készülök, hiszen hamarosan következik az a világverseny, amelyre az IHF-től küldést kaptam, ez pedig az idei női junior világbajnokság lesz, amelyet Kínában rendeznek meg – zárta sorait dr. Tordai Ilona.