Már csak azért sem, mert dr. Tordai Ilona életében tényleg akadt néhány feledhetetlen pillanat. Ilyen volt, amikor a 2026-os férfi Európa-bajnokságon a norvég király is kilátogatott a mérkőzésekre. Mindez persze csak a kulissza, a körítés volt, a munka, amit végez, sokkal többről szól.
– Jelen pillanatban a kézilabdasport csúcseseménye a férfi Európa-bajnokság, szakmailag ez a legélesebb verseny, ott a zsűriben tevékenykedni nagy dolog. Ugyanakkor valamennyi sportoló vagy akár hivatalos személy arról álmodik, hogy eljusson egy olimpiára. Nekem ez majdnem sikerült, nem is múlt sokon. Sokan nem hiszik el, de a Nemzetközi Kézilabda-szövetségnek van egy olyan szakmai listája, amelyen bennünket, hivatalos személyeket rangsorolnak.
Elég egyetlen hiba, nem kapsz több küldést, és ennek a listának a végére kerülsz. A teszteket kilencven százalék felett kell megírni, az elvárás a hibátlan teljesítmény.
Itt tényleg senki sincs biztonságban. Egy-egy világversenyen egy nap három-négy meccsen is dolgozni kell.
A nap utolsó mérkőzésén már nem ugyanolyan szellemi és fizikai állapotban ül az ember, mint az elsőn. Leginkább pszichésen fárasztó mindez, miközben bennünket is állandóan figyel valaki. Ráadásul a rendszer szigorú, mert ha az első félidőben hibázunk, azt már a szünetben közlik. Hatalmas önismereti tréning, hogy az ember hogyan kezeli a hibát. Hiszen ezt követően is úgy kell kimenni a második félidőre és a nap többi eseményére, hogy ebből a résztvevők ne érzékeljenek semmit. A nyomás nagyobb, az újbóli hibázás pedig elfogadhatatlan – mutatott rá.
A magyar–svéd Eb-meccs utolsó ítélete
Dr. Tordai Ilona tehát ott lehetett a 2026-os férfi Európa-bajnokságon. Természetesen csak azokon a mérkőzéseken dolgozhatott, amelyen a magyar válogatott nem volt érdekelt. Sőt, az EHF arra is odafigyelt, hogy a magyar zsűritag Norvégiában dolgozzon, ahol a mieinknek nem volt meccse. Figyelte, hogy mi történik a magyar válogatottal, s látta a svédek elleni középdöntő-mérkőzést Malmőben.
Az eset:
A svédek elleni középdöntő-mérkőzésen, 32-32-es állásnál a magyar csapat kezében volt a labda, azaz a győzelemért támadtunk. Szita Zoltán a szélről tört kapura. A vele szemben álló svéd védő egyértelműen belül védekezett, azaz a szabályok szerint a magyar csapatnak hétméterest kellett volna kapnia. Ráadásul Hampus Wanne mozgás közben volt és oldalról jött, miközben ütközött Szitával, ami szintén szabálytalan. Szita lövését védte a svéd kapus, majd Palicka az üres magyar kapura célzott, de a lövése mellément. Ha bemegy, gól, nyernek a svédek. Ekkor jött a két német bíró, aki videós ellenőrzést végzett a magyarok utolsó támadása miatt. A lassításon is látszott a belül védekezés. A két német bíró nem ítélt semmit, részükről itt vége is volt a dalnak, mehetett mindenki szépen haza.
– Ebben igazából a magyarok számára az a tragikus, hogy a világ egyik legjobb játékvezetői párosa követte el, mert ők a sportág legerősebb bajnokságában, a Bundesligában vezetnek mérkőzéseket hétről hétre – mondta erre a magyar versenybíró. – Abban azonban egészen biztos vagyok, hogy nem szándékosan tették ezt, azaz nem beszélhetünk csalásról. Tudom, sokan ezt látták ebben a történetben. Egy kézilabda-mérkőzésen 300-400 döntést kell hoznia a két játékvezetőnek, sajnos óhatatlanul becsúsznak hibák. Amúgy az is egy döntés, amikor nem születik semmilyen ítélet. Az igazi baj ebben az esetben az volt, hogy videóismétlő rendszert (VR) is használták, ami mindig lehetőséget ad egy jobb döntésre. Számomra mindez nemcsak azért fájdalmas, mert a döntés kárvallottja Magyarország volt, hanem azért is, mert egy-egy világeseményen a játékvezetők és a delegátusok egy csapatot alkotnak. Ha egy játékvezető páros elront valamit, az a többi játékvezetőnek és delegátusnak sem jó. Még akkor sem, ha nem ott történik a hiba, ahol én ülök.
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!