Aranytusokkal egészen az aranyig

Legyőzte a riói olimpia egyéni aranyérmesét, az idei Ázsia-bajnokot, de mindenki mást is, aki szembejött vele, és most övé az egész világ: a budapesti vívó-vb-n férfipárbajtőrben a 21 éves Siklósi Gergelyt koronázták meg a BOK-csarnokban.

2019. 07. 20. 9:00
null
Édesapját világbajnoki címmel lepte meg a születésnapján Fotó: Mirkó István
Vélemény hírlevélJobban mondva- heti vélemény hírlevél - ahol a hét kiemelt témáihoz füzött személyes gondolatok összeérnek, részletek itt.

Némileg kaotikusan indult a tegnapi program a vb-n, nem volt könnyű megtalálni versenyzőinket. Női tőrben Kondricz Katát az első főtáblás asszójára a C terem 2-es pástjára írták ki, aztán áttették a nagycsarnokba, hogy aztán az összecsapás végül a kisterem 4-es pástján legyen. Többi indulónkat is megkeverték, nem csak a szurkolók szaladgáltak ide-oda, még Udvarhelyi Gábor szövetségi kapitány is bolyongott a BOK-csarnok útvesztőjében. Ám érdemes volt vívóinkon tartani a szemünket.

Még az első körben búcsúzó Lupkovics Dóra is megszorongatta esélyesebb koreai ellenfelét, Kondricz pedig a 16 közé jutásért nem adta olcsón a bőrét az olimpiai bajnok olasz Errigónak. A 32 között köszönt el Mohamed Aida is, Kreiss Fanni viszont ebben a fordulóban 14-10-re verte a világranglistán top 10-es orosz Ivanovát. A nyolcaddöntőben sajnos nagy adok-kapokban 15-13-ra kikapott a francia Ranvier-től. „Az pozitív, hogy eljutottam a legjobb tizenhatig, ám amikor ott van előtted a lehetőség, hogy bekerülj a nyolcba, vagy esetleg még tovább, mégsem sikerül, akkor nem tudsz örülni” – jegyezte meg az UTE tőrözőnője.

Férfipárbajtőrben a három főtáblás versenyzőnk közül Nagy Dávid a 64 között kiesett, és Rédli András viszont nagy tettet vitt véghez. A 32 között előbbi a riói, utóbbi a londoni olimpia egyéni bajnokát verte ki. A koreai Pak Szang Jung kellemetlen ismerősünk, emlékezhetünk, a riói döntőben Imre Gézát verte, de most a 21 éves, junior vb-bronzérmes Siklósi 10-9-re legyőzte, 9-9 után a hirtelen halálban aranytussal.

Édesapját világbajnoki címmel lepte meg a születésnapján
Fotó: Mirkó István

„A fejemben megvolt a taktika az egész asszóra, úgy érzem, végig én irányítottam. Az utolsó tus bármelyikünké lehetett volna, de nekem jött ki jól a ritmus” – mosolygott a Honvéd vívója. Rédli sem akármilyen izgalmak közepette győzte le a venezuelai Ruben Limardót. 11-8-ra a londoni olimpiai bajnok vezetett, amikor versenyzőnk lecserélte a párbajtőrét, 11-11-re kiegyenlített, majd a ráadásban bevitte a döntő tust. Ám a felvetésre, hogy akkor most megtalálta-e a gyilkos fegyverét, csak somolygott. Kiderült, hogy a másik fegyverének sincs semmi baja, csak az ellenfelét akarta kizökkenteni és rendezni a saját gondolatait. Rédlit a nyolcaddöntőben aztán a holland Verwijlen megállította (7-8), az aranytusos párbajban ezúttal ő húzta a rövidebbet.

„Egy egyéni vb-ezüstérmestől kaptam ki, megeshet ilyen. Nem is tudom magam ostorozni, csak éppen nagyon fáj, hogy így alakult. Ma eltemetem magam, holnap azonban kiásom, mert a csapatverseny még hátravan” – nyilatkozta versenyzőnk.

Siklósinak még akadt tennivalója, a 16 között megint csak aranytussal (!) 10-9-re legyőzte az ez évi Ázsia-bajnok japán Jamadát, majd Rédliért is „bosszút állva” simán, 15-6-ra Verwijlent, és ezzel eldőlt, hogy a kardozó Szatmári András csütörtöki ezüstje után ezen pénteken sem maradunk érem nélkül. S ha egy üzlet beindul… Siklósi az elődöntőben az idei Eb-2. olasz Santarellinek 1-4 után zsinórban tizenkét tust adott (!), végül 15-9-es győzelemmel masírozott be a döntőbe. Itt a túloldalon a 26 éves orosz Bida állt fel, aki csapatban háromszoros Európa-bajnok, de ezen a napon nem lehetett az övé a világ, mert Siklósi Gergely 10-13-ról 15-14-re fordított, a végén egy együttes tus kellett a mérhetetlen boldogsághoz.

„Igen, én is elsírtam magam, anyukám is, apukámnak pedig ma van a születésnapja – mondta később még mindig elérzékenyülve az újdonsült világbajnok. – Az képzeltem el, hogy felállok a pástra, kifelé nem figyelek semmire, csak vívok, és élvezem a vívást. És ez megvalósult. Amikor a végén meglett az együttes találat, abban a pillanatban meg sem tudtam szólalni, csak néztem ki a tömegre a lelátókra, és ez óriási érzés volt.”

Nekünk is, hogy láthattuk.

A téma legfrissebb hírei

Tovább az összes cikkhez chevron-right

Ne maradjon le a Magyar Nemzet legjobb írásairól, olvassa őket minden nap!

Címoldalról ajánljuk

Tovább az összes cikkhez chevron-right

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.