Bardi Gyöngyi, Nyári Virág – csak két patinás név a Vasas röplabdázóinak a múltjából. A generációik nemcsak itthon, hanem a kontinensen is sok sikert értek el a Vasas színeiben, most pedig a csapat nagy bravúrt végrehajtva kiharcolta a főtáblára jutást a Bajnokok Ligájában, ez korábban magyar csapatnak a selejtezőből indulva még sohasem sikerült. Az a csapat tette ezt meg, amely 2018 májusában még osztályozót játszott a magyar Extraligában, ami enyhén szólva is roppant gyors fejlődést sejtet.
– A siker záloga Jámbor János szerepvállalása – mondja Markovits László, a Vasas elnöke. – Másfél éve is tudtuk, hogy a vele kötött partneri megállapodásunk hosszabb távon gyümölcsöző lesz. Ő maga is röplabdázik hobbiszinten, szereti a sportágat, és ő adja az általunk biztosított pénzhez azt a pluszt a költségvetésbe, amely kellett a bajnoki címhez és a BL-főtáblához, a szakosztály neki köszönhetően szerződtethetett olyan légiósokat is, akikkel elérhette ezeket az eredményeket. Hozzáteszem, a hat látványsportág közül a röplabda a legkevésbé költségigényes, női kézilabdában például ezzel a büdzsével legfeljebb a kiesés ellen lehetne harcolni.
Bár a női röplabdának tényleg van múltja a klubban, a hangosabb sikereket a futball mellett a női kézilabdázók és a férfi vízilabdázók szállították a Vasasnak. A labdarúgók napjainkban a másodosztály középmezőnyébe tartoznak, a pólósok kiszorultak az élmezőnyből, a kézilabdázók pedig az NB I/B-ben versenyeznek. A női kosárlabda-akadémia és a férfijégkorong viszonylag új szakosztálynak számít, egyik sem érdekelt a dobogóért zajló küzdelemben, utóbbi ráadásul remek koncepcióval, magyar játékosokra alapozva, viszont az anyagiak terén komoly kihívásokkal küzdve működik.
Markovits László, a piros-kékek elnöke a kiszámíthatóság híve
Fotó: Mirkó István
– A felnőtt futballcsapatot is Jámbor János tartja fenn, és egyik fő célunk az, hogy a kézilabdát és a vízilabdát felhozzuk a korábbi szint közelébe – folytatja Markovits László. – Ez azonban kizárólag azon múlik, hogy találunk-e melléjük Jámbor Jánoshoz hasonló támogatókat, befektetőket. A taóból, az állami támogatásból és a saját bevételeinkből az alapfeladatainkat maradéktalanul el tudjuk látni, azaz a gyerekek sportolása, az utánpótlás-nevelés és a modern infrastruktúra biztosítása gond nélkül zajlik, az élsport finanszírozására viszont nem jut elég, hiszen az Európai Unió szabályai szerint ezeket a forrásokat nem is szabadna erre felhasználni. De egyébként sem könnyű döntés, hogy ha lenne is forrás, érdemes-e horribilis összegeket elkölteni arra, hogy kevés magyar és kevés fiatal játékossal hajszoljuk az eredményeket.
Az elnök korábban is nyilatkozta, hogy az utóbbi években éppen a sportba áramló sok pénz miatt a csapatsportágak elitjében nagy drágulás kezdődött, amely ma sem áll meg, éppen ezért a Vasas tudatosan az egyéni sportágakra összpontosított – ennek a riói olimpián öt aranyérem lett az eredménye –, mára pedig az utánpótlás-nevelés és az infrastruktúra-fejlesztés vált a fő profiljává.
– Ilyen elkényeztetett helyzetben régen volt a magyar sport, mint manapság, aki benne él, csak köszönettel tartozhat a kormányzatnak, ám éppen ezért félő, hogy az építő jellegű kritika a hálátlanság vádjával járhat – mondja Markovits László. – Pedig szükség lenne olyan döntésekre, amelyek hatékonyabbá tennék a pénzek elosztását, kívánatos lenne egy rendszer felépítése, amely objektív alapokra és teljesítményre épül. Ma ugyanis a magyar sport nem piaci alapon működik, többnyire inkább személy- és befolyásfüggő, és gyakran nem párosul komoly hagyományokkal. Márpedig nem szabadna veszni hagyni a jelentős szakmai tradíciókkal rendelkező, nagy tudást felhalmozó műhelyeket, amelyek ráadásul számottevő utánpótlásbázissal rendelkeznek.
