Fazekas László már-már specialistája volt a bolgárok elleni meccseknek. Hosszú pályafutása során ötször játszott ellenük, abból hármat megnyert a magyar válogatott, egyszer kikapott, egyszer pedig döntetlenre végzett. Mivel utoljára 45 éve, 1975. május 7-én sikerült legyőznünk Bulgáriát, könnyen kitalálható, hogy mindez már régen történt: a 92-szeres válogatott egykori csatár pontosan egy hét múlva, október 15-én ünnepli a 73. születésnapját.
A 92 válogatottságban és az említett öt meccsben nincs benne az 1968-as, mexikói olimpiai döntő, amely nem számított hivatalos felnőtt mérkőzésnek, és amelyet 4-1-re nyert meg Magyarország, mondhatni, botrányos körülmények között.
Fotó: archív / Mediaworks
– Erre a mérkőzésre lehetetlen nem emlékezni, és nem csak azért, mert olimpiai bajnok lettem – idézi fel a történteket Fazekas László. – A bolgárok az első félidő derekán vezetést szereztek, majd a szünetet megelőző öt percben megtörtént a dráma. Előbb mi két perc alatt megfordítottuk az eredményt, ami őket annyira kiborította, hogy a következő két percben három játékosukat is kiállította a játékvezető. Kettőt azért, mert szándékosan megrúgtak egy-egy magyart, a harmadikat pedig azért, mert dühében a játékvezetőhöz vágta a labdát. A második félidőben így esélyük sem volt, a több tízezer néző pedig csalódottságában a pályára hajigálta az ülőpárnáját.
Az első hivatalos felnőtt válogatott mérkőzését Fazekas László 1971. május 19-én Európa-bajnoki selejtezőn játszotta Bulgária ellen. A magyar csapat csapnivaló teljesítményt nyújtva 3-0-ra kikapott, a fiatal csatárt a szünetben lecserélte Hoffer József szövetségi kapitány, aki a csúfos kudarc után lemondott. Ennek a meccsnek a visszavágóján négy hónap múlva 2-0-ás magyar győzelem született Budapesten, Fazekas László végig a pályán volt, de az első gólját 1974. március 31-én lőtte a bolgárok hálójába, mindjárt duplázott is, és ezekkel jött össze a 2-0-ás siker. Ugyanezen év novemberében játszott a szófiai 0-0-ás meccsen, majd következett egy mérkőzés 1975. május 7-én a Népstadionban, amelyen Fazekas László 11-esből talált a kapuba, és 2-0 lett a végeredmény. Ez a mérkőzés arról nevezetes, hogy ekkor sikerült utoljára legyőzni Bulgáriát, remélhetően csak a mai napig.
– Bevallom, ezek a meccsek már összeolvadnak az emlékezetemben – mondja Fazekas László. – Közülük több is barátságos, mai szóval élve felkészülési mérkőzés volt, így nem tudom őket téthez kötni. Ugyanakkor általánosságban elmondhatom, hogy nem szerettünk a bolgárok ellen játszani, mert a játékosaik durvák, sokszor alattomosak voltak, és nekünk nem ez a kemény, hanem a technikás futball feküdt jobban. Ráadásul hazai környezetben erre rá is játszottak, nem véletlen, hogy azokat a meccseket többnyire megnyerték ellenünk.
A már negyven éve a belgiumi Atwerpenben élő Fazekas László viszonylag naprakész, de csak távolról figyeli a magyar futballt, a bolgárt viszont sehogy sem. Éppen ezért az ellenfélről nincs is véleménye azon kívül, hogy az utóbbi két évtizedben semmit sem hallott róla.
– A kilencvenes évek bolgár válogatottja a világ élvonalába tartozott, ám azóta eltűnt a szemem elől, sem a klubok, sem a válogatottak nem nyújtottak kiemelkedőt. Ebből arra következtetek, hogy nem lehet félelmetes ellenfél, ami nem azt jelenti, hogy lebecsülném. Igaz, a ma esti mérkőzés Szófiában lesz, most nem mehet ki ötven-hatvanezer vérmes szurkoló, a megengedett 8500 pedig nem teremt olyan hangulatot, amely hatással lehetne a magyar játékosokra. A mi válogatottunkat elég régen láttam utoljára, de ha abból indulok ki, hogy 2016-ban ott lehetett és jól is szerepelt az Európa-bajnokságon, valamint a Ferencváros BL-sikere is jelzi a magyar futball erősödését, akkor szerintem reális az esély arra, hogy a magyar csapat legyőzi Bulgáriát. Azért, mert akkoriban néhányszor legyőztük a bolgárokat, még nem tudok receptet adni, hogyan lehetne ezt most is megtenni, de nincs is rá szükség. A játékosokat aligha kell motiválni, hiszen tisztában vannak a tét nagyságával, és ha önbizalommal, okosan futballoznak, biztosan ők jutnak tovább.
