Nem bizakodni kell, hanem teljesíteni – vallja Szoboszlai

Szoboszlai Dominik úgy érzi, elöl áll a salzburgi csapathierarchiában, és most már neki járnak a kapuközeli szabadrúgások. Megerősíti, hogy együtt dolgozik Shane Tusuppal, aki erőnléti edzőként segíti a felkészülését, az őszi Eb-pótselejtezőt pedig már alig várja.

Salzburg, 2020. február 28. Szoboszlai Dominik, a Salzburg (elöl) és Sebastian Rode, a Frankfurt játékosa a labdarúgó Európa-ligában a nyolcaddöntőbe jutásért játszott FC Salzburg - Eintracht Frankfurt visszavágó mérkőzésen Salzburgban 2020. február 28-án. MTI/EPA/Andreas Schaad Fotó: Andreas Schaad

Nem bizakodni kell, hanem teljesíteni. Úgy tűnik, ez mottója az Eb-pótselejtező(k) előtt.

Szoboszlai Dominiket nem könnyű telefonon elérni, de ha a menedzsere, Esterházy Mátyás előkészíti a beszélgetést, akkor már a második csörgetésre felveszi a készüléket a Red Bull Salzburg 19 éves bal oldali középpályása. Kérdésemre, hogy van-e ideje, egy profi határozottságával válaszol: „Igen, semmi akadálya, van tíz percem.”

Kezdésként azt firtatom, hogy a szerdai, SK Rapid ellen idegenben 7-2-re megnyert osztrák rangadón vajon a remek gólja mellett hány gólpasszt adott. Az internetes tévéadásban én hármat láttam, egyes hírforrások csak kettőt jeleztek, mert az egyikből született gólt öngólnak minősítették. „Három gólpasszt adtam, és a jegyzőkönyvbe is ennyi került. Az, amit írtak, hogy egy meccsen négy gólban még korábban sohasem voltam benne, megfelel a valóságnak. Június tizedikén a Sturm Graznak három gólt rúgtam, de akkor nem volt gólpasszom.”

Felvetésemre, hogy a koronavírus-járvány lecsengése után szédületesen futballozik, mélyen hallgat, de amikor az okokat kérdezem, magyarázatot ad. „Nem álltam le egy pillanatra sem, miután félbeszakították a bajnokságot. A lakásomat gyakorlatilag átalakítottam konditeremmé, és ott edzettem folyamatosan, amíg újra nem kezdődött a bajnokság. Ezeket a hónapokat kint töltöttem, Salzburgban, nem volt módon hazautazni.”

Padlón az ellenfél, Szoboszlai ellenállhatatlan
MTI/EPA/Andreas Schaad

Amikor megemlítem, hogy itthon, Budapesten Shane Tusup tanítványa említette, mennyire meglátszik az edző munkájának hatása Szoboszlain, a játékos nem titkolja a kapcsolatot az amerikai úszóedzővel. „Igen, együtt dolgozunk. Nem jár ki hozzám Salzburgba, hanem megmondja, hogy mit csináljak, én végrehajtom az edzéstervét, amikor meg otthon vagyok Magyarországon, akkor konkrétan velem edz, segít. Találkozunk, és együtt dolgozunk. Úgy érzem, rengeteget jelent ez nekem, a gyorsaságom és a fizikai erőm is sokat fejlődött az együttműködésünk hónapjai alatt.”

A Wolfsberger AC elleni két, döntetlenül végződött mérkőzésen feltűnt, hogy Zlatko Junuzovic, a Salzburg veterán középpályása többször is elvette Szoboszlai elől a labdát, amikor pedig a balösszekötő helyéről, Dominik kedvenc pontjáról lehetett szabadrúgást lőni. (Mondjuk fölé is szálltak Junuzovic lövései…) „Jóval idősebb nálam, nem szólhatok semmit, de azért most már látja ő is, hogy nekem jobban rááll a lábam a szabadrúgásokra, így most már nem nagyon van vita ebből, hogy ki rúgja.”

Szóval ez már azt jelenti, hogy Szoboszlai elöl áll a csapaton belüli hierarchiában? Hiszen a szabadrúgásokat rendszerint a „kivételezettek” rúgják. „Igen, ez azt jelenti.”

A magyar játékosról Jesse Marsch, az amerikai edző is felsőfokokban nyilatkozik, az osztrák lapok pedig egyenesen úgy aposztrofálják a Red Bull Salzburgot, hogy „Szoboszlai és társai”. „Nem nagyon szoktam olvasni az újságokat meg az internetes honlapokat. Amúgy most az a legfontosabb, hogy minél előbb bebiztosítsuk a bajnoki címünket. Mi úgy számolunk ezzel az egésszel, hogy ha a Linz visszakapná az összes pontját, amit elvettek tőle a járvány alatti edzési szabályok megsértéséért, akkor ha vasárnap megverjük a Hartberget, szerdán pedig a Sturm Grazot, akkor mindenképpen bajnokok vagyunk. Mi ugyanis úgy kalkulálunk, hogy a LASK visszakapja mind a hat pontot, amit levontak tőle, mivel fellebbeztek, mert egyelőre csak kettőt adtak vissza nekik. Szóval jövő szerdán lehetünk bajnokok. És akkor az utolsó fordulóban a LASK elleni meccsnek már nem lesz tétje.”

Logikus a kérdés, vajon gondoltak-e arra, hogy a két WAC-döntetlen után majd pont a legnagyobb riválisnak, a Rapidnak rúgnak egy hetest, ráadásul idegenben. „Én sem gondoltam erre, de úgy mentünk fel a pályára, ahogy kellett, és ez látszott is a meccsen. A WAC elleni második meccset 2-0-s vezetésünkről rontottuk 2-2-re, ez nem esett jól, de hát mi sem vagyunk tökéletesek. Arra viszont büszkék vagyunk, hogy mióta újrakezdődött Ausztriában a futball, még egyszer sem kaptunk ki, és már nem is szeretnénk.”

Megemlítem Dominiknek, hogy szerdán, amikor szövetségi kapitánnyal kávéztam, az olasz mesternek nagyon jó véleménye volt Szoboszlairól: azt mondta, egyike azon nagyon kevés magyar labdarúgónak, aki egy adott meccsen a különbséget jelenti a győzelem és a vereség között. „Örülök, hogy ez a véleménye rólam. A Mesterrel szoktunk néha beszélgetni telefonon, írogatunk egymásnak, ő olykor gratulál, de semmi konkrétum. El sem tudom mondani, mennyire várom már az őszi, bolgárok elleni pótselejtezőt. Hogy bizakodó vagyok-e? Nos, nem bizakodni kell, hanem teljesíteni! Ha lesz teljesítmény Szófiában, akkor megverjük a bolgárokat, és utána bárki is lesz az ellenfél a Puskás Arénában, akár Románia, akár Izland, ott hetvenezer néző előtt nem lehet más az eredmény, mint hogy győzünk. Persze csak akkor, ha mindenki kiteszi a szívét, lelkét. Teljesen mindegy, hogy ki lesz az ellenfél. Itt, Ausztriában nézők nélkül futballozni nem a legjobb, de most ez is hozzátartozik az élethez. A lényeg az, hogy újrakezdődött a bajnokság, és focizhatunk végre.”

Azt már csak telefonbeszélgetésünk után tudtam meg, hogy állítólag a Paris Saint-Germain is bejelentkezett Dominikért. Amikor megkérdeztem Esterházy Mátyást, Szoboszlai ügynökét, azt a választ kaptam, amit egy profi menedzsertől ilyen esetben kapni lehet: „A hírt sem megerősíteni, sem cáfolni nem tudom.”

A többit gondoljuk hozzá…