Pici, aki egy igazi óriás volt

Tragikus autóbalesete után, ötven évvel ezelőtt ezen a napon hunyt el – mindössze 30 esztendősen – Kozma István, akit az 1964-es tokiói ötkarikás játékokon birkózótársai a kalapácsvetőkkel megerősítve sem tudtak feldobni a levegőbe. A közel kétméteres és 145 kilós „Pici” azonban mindenekelőtt azért a legnagyobb alakja a magyar birkózásnak, mert a sportágban az egyedüli kétszeres olimpiai bajnokunk. De háromszoros is lehetett volna.

Budapest, 1961. május 16. Kozma István nehézsúlyú birkózó, a yokohamai szabad- és kötöttfogású VB-re készülõ csapat tagja. MTI Fotó: Petrovits László Fotó: Petrovits László

Egészen kis cikk az 1970. április 6-i Nemzeti Sportban: „Szombaton délután Budapesten, az V. kerületi Alkotmány utca és Honvéd utca sarkán, Kozma István sportoló gépkocsiját vezetve összeütközött egy 15-ös jelzésű csuklós autóbusszal. Olimpiai, világ- és Európa-bajnok, nehézsúlyú birkózónk nagyon súlyos, de nem életveszélyes sérüléseket szenvedett. A Mező Imre úti Országos Traumatológiai Intézetben vasárnap délután azt a tájékoztatást kaptuk, hogy Kozma István tíz bordája eltörött és vesesérülést szenvedett. Bízunk abban, hogy Kozma István fizikai edzettsége és lelkiereje révén orvosai segítségével hamar meggyógyul. Mi mást is kívánhatnánk: gyors javulást, mielőbbi felépülést!”

Három nap múlva azonban az ország egyik legnépszerűbb sportolójának haláláról szóltak a híradások. Azon a szörnyű szombati napon a Felszabadulási emlékversenyen Kozma megfázása miatt nem indult, de kilátogatott az eseményre, majd hazafuvarozta edzőjét, Keresztes Lajost, és jó barátjához, a színészkirály Latinovits Zoltánhoz tartott, ekkor szenvedett végzetes balesetet.

Az 1928-as amszterdami olimpián könnyűsúlyban aranyérmes Keresztes a Ganz-Mávag kosárlabdázóitól csábította el a már ifjúsági válogatott Kozmát, aki nem bánta meg a váltást. 1957-ben, tizenhét évesen ifjúsági magyar bajnok lett, két év múlva a felnőttek között is nyert, 1960-ban a római olimpián pedig a kötöttfogás nehézsúlyú kategóriájában három győzelemmel és egyetlen vereséggel a negyedik helyen zárt. Akkoriban a versenyzők hibapontokat kaptak, még a győztes is, leszámítva ha kétvállal vagy leléptetéssel nyert. A 198 centire nőtt, 145 kilós, „Pici” becenevű, kedélyes óriás az 1961-es jokohamai vb-n úgy lett bronzérmes, hogy senkitől sem kapott ki. A következő évben Toledóban (nem Spanyolországban, hanem az Egyesült Államokban) azonban már az ő nyakába került a vb-arany.

Budapest, 1961. május 16.
Kozma István nehézsúlyú birkózó, a yokohamai szabad- és kötöttfogású VB-re készülő csapat tagja.
MTI Fotó: Petrovits László

Ám szó nincs arról, hogy innen már egyenes út vezetett az olimpiai aranyakig. Kozma sokat bajlódott sérülésekkel, főleg a térdeivel akadtak gondjai, és a bohém természetéből adódóan, lássuk be, nem volt a munka megszállottja. Azután, hogy az 1963-as, helsinborgi vb-n ötödik lett, a Nemzeti Sport így írt róla: „Gyengébb teljesítményét némileg menti a sok sérülés, amely felkészülésében zavarta. Az igazság azonban az, hogy sokkal körültekintőbben, gondosabban és főleg szorgalmasabban kell edzenie.”

Kozmát egy időre a válogatottól is „eltanácsolták”, és talán éppen emiatt kapta össze magát, mert 1964-ben ő nyerte meg a tokiói olimpiát. A döntőben a döntetlen is elegendő volt nagy ellenfele, a szovjet Roscsin ellen, a hibapontok tekintetében most ő állt jobban. A Komazava csarnokban történt, hogy a nagy ünneplés közepette birkózóink a kalapácsvető Zsivótzky Gyuklával és Eckschmiedt Sándorral, valamint a súlylökő Varjú Vilmossal kiegészülve megpróbálták feldobni a levegőbe, de nem tudták... Ám nem sok híja volt, hogy lemaradjon az olimpiáról, közvetlenül az elutazás előtt kiújult a térdsérülése, és a repülőtér helyett a kórházba vitték. Ott olvasta az első tokiói tudósításokat, és remegő hangon kérdezgette az orvosokat, hogy a második csoporttal vajon kimehet-e ő is.

A tokiói olimpia után nyert két vb-t (1966, 1967), egy Eb-t (1967), hogy aztán az 1968-as mexikóvárosi olimpián is behúzza az aranyat, de az élet nem csak ezért ismételte önmagát. A felkészülés közben Picinek egyszer rácsapták a kezére egy autóbusz ajtaját, ezért meg is kellett műteni, és persze a térde most is rendetlenkedett. A döntőben újra Roscsin jött vele szembe, de a döntetlen – mivel előtte az összes meccsét kétvállal nyerte – most is neki kedvezett. Kozma István lett a magyar birkózás első, máig egyetlen kétszeres olimpiai bajnoka. S ha 1970. április 5-én nem jön a 15-ös jelzésű csuklós autóbusz, akár még 1972-ben, Münchenben is győzhetett volna.

Mindössze harminc éves volt, amikor elragadta a halál. A rákoskeresztúri új köztemetőben óriási részvét mellett helyezték végső nyugalomra, az egész ország gyászolta a szelíd lelkű, bohém óriást.