Sejtették vagy sejtették az indítékot?

A kérdés csak látszólag értelmetlen: nem mindegy, hogy sejtik vagy sugallják a saját feltételezésüket.

Ha megkérdezzük, mi a műveltető ige képzője, a válasz szinte bizonyosan a -tat/-tet lesz, esetleg a -tat/-tet és az -at/-et. Noha ennél jóval több műveltető képzőnk van, egyáltalán nem szokott gondot okozni az alkalmazásuk: -ajt/-ejt (veszejt), -al/-el (forral), -aszt/-eszt (duzzaszt), -ít (állít), -lal/-lel (érlel), -t (lobbant). Vannak igék, amelyekhez többféle műveltető képzőt is illeszthetünk, ezáltal eltérő jelentésű szavakat kapunk: folyat-folytat, forral-forraszt, vágat-vágtat.

A helyesírási szabályzat csak a leggyakoribb -tat/-tet és -at/-et képzővel foglalkozik, a 40. pont így szól: „Ha t végű igéhez -at, -et vagy -tat, -tet képző járul, és ha a szó végi t-t mássalhangzó előzi meg (pl. bont), akkor -at, -et, ha magánhangzó (pl. arat), akkor -tat, -tet a képző. Tehát például: (új üveget) bontat, (szobát) festet, (vasat) gyűjtet, (erdőt) irtat, sejteti (vele); de: (búzát) arattat, (könyvet) köttet, (ablakot) nyittat, (kenyeret) süttet, taníttatja (a lányát).” A szabály nem tesz említést a nem t-re végződő egy szótagú igékről, amelyek kivételnek számítanak, ugyanis egy részükhöz -at/-et, másik részükhöz -tat/-tet képzőt illesztünk, itt van például az öl és az ül párosa. „Aki embert ölet, azt leültetik”, és nem leületik. Fel sem tűnik ez a kettősség, annyira természetes; nehézséget csak a magyarul tanuló külföldieknek jelenthet.

Nekünk csupán a műveltető igék egy kicsiny csoportja okozhat galibát, azok a szavak, amelyek magas hangrendűek, t-re végződnek, és a szó végi t előtt mássalhangzó áll – pontosabban e szavaknak is csak egy része. Ilyen például a fest, a rejt, a jelent, a ment és a címben is szereplő sejt ige. Ezeknek a múlt idejű cselekvő és műveltető alakjuk megegyezik: festettem, rejtette, jelentettétek, mentettük, sejtették. Ha azt mondjuk, hogy „Ezt a képet Hatvany Ferenc festette”, abból nem derül ki, hogy az alkotás a festő-műgyűjtő megbízásából készült, vagy ő maga fogta az ecsetet. A mély hangrendű szavaknál a kötőhangzó eltérésének köszönhetően egyértelmű a jelentés: „Lebontotta a házat, és beszántotta a helyét”, „Lebontatta a házat, és beszántatta a helyét.” És a magas hangrendű igék közt is vannak olyanok, amelyeknél a múlt idő jele elé tett kötőhangzó révén elválik a cselekvő és a műveltető alak: „Letöltötte az első videót, a többit a kollégáival letöltette.”

Az infó vagy az info a helyes írásmód? A -stul-/stül vagy a -stól/-stől használandó? Hogyan mondjuk a csuklik igét felszólító módban? Dőlhet-e jobbra az eredetileg balra dőlő ékezet? A bratyiszlavázásról, a mozgószabályról, a szerb nevek írásmódjáról, a kisbetűs brexitről és hévről, továbbá sok egyéb helyesírási-nyelvhelyességi témáról olvashat rovatunkban. Ajánljuk korábbi írásainkat.

Még a félreérthetetlen mondatoknál is úgy érezheti az ember, hogy ezekben a műveltető igékben helye volna még egy t-nek. Már többször megfogalmazták, hogy az egyértelműség érdekében módosítani kellene a szabályokat, de a helyesírási szabályzat tavaly megjelent 12. kiadása nem hozott változást. Tehát továbbra sem derül ki egyből, hogy „A szakértők azt sejtették, hogy terrorista követte el a Teréz körúti robbantást” mondat pontosan mit jelent.

Ha a szabályos műveltető képző használatával félreérthető mondatot kapnánk, vagy át kell fogalmazni, vagy alkalmilag el kell térni a szabálytól. Ezt javasolta Grétsy László is az Álljunk meg egy szóra! egyik adásában – nyilván csak arra az esetre, ha másként nem oldható fel a kétértelműség. Persze az emberek egy jó része olykor szeret eltérni a szabálytól, pláne ha igazoltan járhat tilosban.

###HIRDETES2###