És(z)szerűbb lett a helyesírás?

Némi bátorságot és rugalmasságot tanúsított az MTA, bár sok kényes témához nem mert hozzányúlni.

A szabályzat fontos változása még, hogy most már a -fajta, -féle, -nemű, -rét, -rétű, -szerű szavakat összetételi tagnak tekintjük, így ha a -szerű utótag sz végű szóhoz járul, nem egyszerűsítjük a kétjegyű betűket, azaz az eddigi ésszerű forma helyére az észszerű lépett.

Állandó – és eldönthetetlen – vita tárgya, hogy a szabálynak és az élőnyelvnek mennyire kell követnie egymást. A szabályalkotók a módosításnál figyelemmel voltak arra, hogy egyes szavak ejtése eltér a szabályostól – és ezért a szavak helyes formáját hozzáigazították a gyakorlathoz. Így a burát felváltotta a búra, az árbocot az árbóc. Vannak persze szavak, amelyeknél megmaradt az írott és kiejtett változat közötti különbség, ilyen például a müzli és a kefir.

Szó szerint

Az infó vagy az info a helyes írásmód? A -stul-/stül vagy a -stól/-stől használandó? Hogyan mondjuk a csuklik igét felszólító módban? Dőlhet-e jobbra az eredetileg balra dőlő ékezet? A bratyiszlavázásról, a mozgószabályról, a szerb nevek írásmódjáról, a kisbetűs brexitről és hévről, továbbá sok egyéb helyesírási-nyelvhelyességi témáról olvashat rovatunkban. Korábbi írásainkat itt találja.

Örömteli, hogy immár hivatalosan is megjelent a nyelvünkben az ímél. Mivel arra nem sok esély látszik, hogy a hétköznapi nyelvhasználatban az e-levél – vagy akár csak a levél – szó felváltsa az ímélt, ismét a szabályt kellett a gyakorlathoz igazítani; a Magyar Tudományos Akadémia rugalmasságát és bátorságát dicséri a lépés. Így teljesen „legálisan” elkerülhetjük, hogy az angol írásmódú szó éktelenkedjen a szövegünkben. Hasonlóképp nem kell már elviselnünk a spray szó jelenlétét: a szpré és a spré egyaránt helyes. Bőven lett volna még mit magyarosítani, de már ez a kevés változás is dicséretes. Fontos hangsúlyozni, hogy az átvett szavak írásmódjának magyarosítása nem mostani „hóbort”, teljesen természetes folyamat, gondoljuk csak a réges-rég kizárólag magyar formában használatos sofőr, spájz, gól, zsűri, szerviz, plafon, tájfun, szendvics, manikűr, dzseki, fotel szóra.

Vannak teljesen érthetetlen változásai is a szabályzatnak. Az elsején szó számjegyes írásmódja eddig kizárólag 1-jén formában volt helyes. Most már az 1-én sem számít hibának – ez azt a látszatot kelti, hogy az „elseén” alak is szabályos, pedig erről természetesen szó sincs.

Ugyancsak érthetetlen, hogy a korábbi szabályzat néhány elemét egész egyszerűen kihagyták az újból. Legutóbbi írásunkban volt szó arról, hogy szabályozás híján sokan összekeverik a Nemzet Művésze és a nemzet művésze kifejezést. Eddig azt is előírta a szabály, hogy ha valamilyen, például nyomda- vagy keresőtechnikai okból nem tudjuk kitenni a magyarban nem használatos mellékjelet, egyszerűen el kell hagynunk, a magyar mellékjellel való helyettesítése – tehát Molière helyett Moliére – kifejezetten hibának számít. Mindez az új szabályzatból valamilyen rejtélyes oknál fogva kimaradt.

A helyesírás egyik legingoványosabb területe az idegen szavak toldalékolása. A korábbi szabályzat így rendelkezett: „Ha az idegen írásmód szerint írt közszó vagy tulajdonnév végén hangérték nélküli (ún. néma) betű van, vagy ha az utolsó kiejtett hangot betűknek bonyolult, írásrendszerünkben szokatlan együttese jelöli, akkor a magyar toldalékokat mindig kötőjellel fűzzük a szó testéhez.” Hogy mi számít betűk bonyolult, írásrendszerünkben szokatlan együttesének, homály fedte, így fordulhatott elő, hogy az akadémiai helyesírási szótár a Sydneyben, sydneyi, az Osiris-féle kiadvány pedig a Sydney-ben, sydney-i forma mellett tette le a voksot. Joggal remélhette a közönség, hogy rendet vág az MTA, legalábbis a leggyakrabban előforduló betűcsoportokkal kapcsolatban útmutatást ad a 12. kiadás, de sajnos megmaradt a gumiszabály. Várhatunk újabb évtizedeket