A január elsejétől érvényes rendelet – amely szerint nem kell engedély a 300 négyzetméternél kisebb lakóházak építéséhez – már „ötletkorában” is egymásnak ugrasztotta a közvéleményt. Az egyik tábor a hatósági bürokrácia fölött aratott győzelemként értékelte, a másik a fejét fogta: mi lesz ebből! Azóta annyi történt, hogy a Magyar Önkormányzatok Szövetsége bejelentette, a módosítás visszavonását kéri, s a Magyar Mérnöki Kamarával közösen az ombudsmanhoz fordult: kezdeményezzen alkotmánybírósági kontrollt. Szerintük a kormányzat a polgárok közé dobta a gyeplőt. Miközben ők milliárdokat öltek a különféle rendezési, fejlesztési tervekbe, elvették a beleszólási jogukat, mi és hogyan épülhet a területükön. Ráadásul a jogalkotók a „szomszédjogokra” (kerítéstávolság, beépítési százalék, épületmagasság stb.) is fütyültek. A jól hangzó ellenérvek mellett a túloldal öröme is érthető. Nekik meg elegük volt a hatóságosdit játszó építési osztályok akadékoskodásaiból. Nemritkán épp ezek a kiskirályok nyomtak pecsétet kétségbeejtő épületek terveire (lásd: Kálvin téri üvegborzadály még a tanácsi világból). Persze erre is van kontra. Ha mindenki kontroll nélkül belevághat egy építkezésbe, előbb-utóbb jönnek a kivagyi újgazdagok a kétségbeejtő cifra palotáikkal.
Úgy néz ki, béke csak akkor lenne, ha kapnánk valami garanciát, hogy a hivatalok felhagynak a hatósági gőggel, és alázattal végzik a munkájukat. A bíróságoktól pedig ígéret érkezne: súlyos tömlöcbüntetést rónak minden korrupt tisztviselőre. De ilyen csak a mesében van. Meg a törvénymódosítók fejében.
