Egy bűnügyi színes hír: kiengedték a börtönből Stadler József exvállalkozót – bár néhány nap múlva újra bíróság elé kell állnia. A számadó juhászból lett romantikus falurossza, aki sokoldalú tevékenységével az elmúlt évtizedek hazai latorvilágának ikonikus alakjává nőtte ki magát, mára valóságos hungarikumnak számít. Munkásságáról még a büntetlenek is elismerően beszélnek. Nincs is ebben semmi meglepő, a mai zsiványok zöme szürke és fantáziátlan. A mostani adócsalóból, kábel- és közpénztolvajból hiányzik az a sajátos haramiabáj, amely Stadler vállalkozónak a génjeiben van. Pályáját úgy kezdte, hogy a 80-as években nemes egyszerűséggel fölvásárolta a megye sörösüvegkészletét, majd az áremelés után eladta valamennyit. Ennyi. Csak ezen hatvanmilliót keresett – akkori áron. Később betört az agonizáló orosz piacra is, itt nyolcvanezer vagon eladhatatlannak mondott konzervet sózott rá Szerjózsáékra.
Stadler első bukását az okozta, hogy visszaigényelte az áfát Leonardo da Vinci Az utolsó vacsora című, Milánóban látható freskója után Az első börtönévei előtt építtette a pazar akasztói futballstadiont, amely még most, romjaiban is impozáns. (Jelenleg gazdát keres, potom kétszázhúszmillióért. A bolondnak is megéri ) Stadler nem tud futballozni, de nagy játékos. Ezt még az ellenfelei is elismerik. Illetve elismernék, ha lennének. Ám visszaeső zsivány létére sincsenek haragosai. Akasztón a mai napig elérzékenyülve beszélnek az „aranyos Jóskáról”, aki mindenkinek adott munkát, mindenkin segített. Mondják, odabent, a kaptárban is kedvelték, zsebestől a fejszés gyilkosig. Visszavárják.
