Mindennek a teteje

Egyre nagyobb gondot jelent a hulladék a „Föld tetején”, évente több tonna eldobált kacatot kell elszállítaniuk a hegypucoló embereknek az égbe nyúló ormokról.

Hinnénk-e, hogy a Mount Everest hegymászói, sziklabirkózói elképesztően sok szemetet, limlomot hagynak maguk után odafönn? De bizony! Egyre nagyobb gondot jelent a hulladék a „Föld tetején”, évente több tonna eldobált kacatot kell elszállítaniuk a hegypucoló embereknek az égbe nyúló ormokról. Ez nem kis feladat, a kukásautó nem tud fölmenni odáig, bármennyire is megvan benne a jó szándék. Ugyanakkor az elvetemült hegyi szemetelőket szinte lehetetlen nyakon csípni, merthogy általában éjszaka szemetelnek, amikor a másik már alszik (esetleg betemette a hó vagy elvitte a lavina…). Ráadásul ez a világ legdrágább szemétszállítása. Egyetlen kiló eldobált hegyi kacat (sátorlap, hálózsák, kiürült oxigénpalack, hordozható sparhelt stb.) tengerszintre hozatala mintegy százezer forintba kerül, vagyis őrült kiadással számolnak a hatóságok. A tavaly tavaszi „nagytakarításkor” speciel nyolc tonna hulladékot gyűjtöttek be a hegyről. (Érthető, hogy a kínai és a nepáli hatóságok ferde szemmel néznek az érkező hegymászókra…)

Egy minapi hír szerint az egyre súlyosbodó hulladékprobléma ­miatt a mászóengedéllyel nem rendelkező látogatók elől már le is zárták az alaptábort a Mount Everest kínai oldalán. A turisták ezentúl csak az 5200 méteren lévő alaptábortól valamivel lejjebb fekvő Rongbuk kolostorig mehetnek fel. Onnan már csak a fölfelé nézelődés engedélyezett, de állítólag az is fölemelő…

Mennyivel egyszerűbb és olcsóbb nekünk itt, a Kárpát-medence laposában kerülgetni az eldobált lavórokat, sezlonokat meg vécéülőkéket. Ráadásul a honvágy is kínozna minket odafönn.