Ilyentájt, tavasz elején előjön belőlem a pedáns ember, rendezgetni kezdem az íróasztal fiókjait, kidobálom a fölösleges iratokat, leveleket, lejárt fecniket, miközben megtalálom elveszettnek hitt, kedvenc tollamat. Néha újraolvasom sajtóperes irataimat, kivágott cikkeimet. (Most szomorú írás is a kezembe került: Meghalt O. Kovács Attila. Barátom, kollégám, főnököm volt. Épp húsz éve ment el.)

A rendőr csak mosolyog
Hiába randalíroznak a Momentum-ifjak a Duna-hidakon, a budai Várban, a diktatúra rendőrpribékjei szelíden mosolyognak rájuk. Rémes lehet.