Ilyentájt, tavasz elején előjön belőlem a pedáns ember, rendezgetni kezdem az íróasztal fiókjait, kidobálom a fölösleges iratokat, leveleket, lejárt fecniket, miközben megtalálom elveszettnek hitt, kedvenc tollamat. Néha újraolvasom sajtóperes irataimat, kivágott cikkeimet. (Most szomorú írás is a kezembe került: Meghalt O. Kovács Attila. Barátom, kollégám, főnököm volt. Épp húsz éve ment el.)

Ébresztő, Magyarország! - elindult a sunyi agymosás
Ideje lenne észrevennünk, rafinált szemfényvesztés zajlik, a cél a kereszténység gyengítése, jelentéktelenné zsugorítása.