Holnap kezdődik az első osztályú futballbajnokság. Gondolom, ezért is doboltatta ki a Magyar Labdarúgó-szövetség elnöksége minap azt a július elején hozott határozatát, amely jelentősen szigorítja a piromán stadionlátogatók büntetési tételeit. Pontosabban a füstölgő stadionok tulajdonosait, a házigazda klubokat érinti a megszorítás – majd ők kiporciózzák a bírságot a randalírozók között, ha nyakon csípik őket. Ha nem, nekik kell állniuk a cechet, ami mostantól minimum egy-, maximum tízmillió. Szándékosan stadionlátogatókat és nem drukkereket írtam, hiszen a füstölgő, durrogtató előember nem drukker. Ő csupán a balhé kedvéért megy ki a meccsre, igazából nem is érdekli a foci – ha érdekelné, biztosan nem tüzeskedne. Őt az sem szokta érdekelni, ha mindezért zártkapus büntetést kap a klub. Hát aztán? (Ilyenkor máshová megy tüzeskedni, balhét kavarni. Nagy a választék, sok az ilyen-olyan fesztivál, embertömeg…) Neki a szektor csapata egyébként sem jelent érzelmi közösséget, az mindössze egy praktikus fedezék, ahol megbújva kiélheti beteg hajlamait. (Egy tavalyi hasonló, füstölgő cikkem nyomán a „mértékadó” Zsúrpubi.hu-ban megkaptam a magamét: „Hogy együk meg a szívedet! Szerinted mitől van egy klubnak bevétele?”)
Családi lájk
Míg apjukom Brüsszelben árulja a hazát, asszonya kormányhivatali osztályvezetőként lájkolgatja az urát?