Elistentelenedő, rút világunkban hívő embernek üde színfolt a mai nap. Kapaszkodó. Szűz Mária halálára és mennybevételére emlékezik a katolikus egyház augusztus 15-én. (Nagyboldogasszony napja számos országban munkaszüneti nap, 1945 előtt nálunk is az volt.) A magyarságnak ennél is többet jelent e dátum. Szent István királyunk 1038-ban éppen e napon – mily különös! –, halála napján ajánlotta Magyarországot Szűz Mária oltalmába. Védő karjába. És lettünk Regnum Marianum, Mária országa.
Első királyunk már trónra lépésekor kiemelt ünneppé tette Mária napját, s országlása során mindvégig fontosnak érezte kivételes fényben tartani a nyár végi Nagyboldogasszony-áhítatokat. Az ünnepek a következő évszázadokban sem veszítettek erejükből. (Az ember- és istentelen kommunista évtizedeket leszámítva augusztus 15-e mindenkor a nemzet legnagyobb egyházi ünnepének számított. A törés Rákosi Mátyás hatalomra kerülésével kezdődött, aki vérgőzös egyházüldözésének csúcsán még a Városligetben álló Regnum Marianum-templomot is porig romboltatta. Utóda, Kádár János is kihagyta a körmeneteket, akárcsak a sorozatbérmálkozó Gyurcsány Ferenc…)
Nagyboldogasszony napján, az államalapító Szent István közelgő ünnepére készülve hívő magyar nem feledkezik meg védőszentjéről, égi pártfogójáról. Vigyáz rá ugyanúgy, ahogyan Mária óvja immár évezrede ezt a reá bízott, csöppnyi nemzetet ebben a hitét, keresztjét és önazonosságát vesztett, megzavarodott világban. Kivált Európában. Hányattatott lelkünknek is kell, hogy újra belénk hasítson a végtelen érzés: Mária országa a mi hazánk.
