Egy vicces kiáltvány

Ha nem tetszik a rendszer címmel az Élet és Irodalomban tette közzé legfrissebb bölcsességeit a minap Kozák Márton és Magyar Bálint. Előbbi szociológus, újságíró, utóbbi bukott szabad demokrata kultuszminiszter (történelemérettségi-eltörlés, 1-es szülő, 2-es szülő stb.), megmondóember.

A korszakosnak szánt ötletcsomag az embert elsőre a Marx, Engels szerzőpáros Kommunista kiáltványára emlékezteti. „Azokhoz szólunk, akiknek nem tetszik, amiben élünk, ez a szabadságokat megfojtó, hatalommal visszaélő, érdemteleneket bűnszervezeti eszközökkel gazdagító, tömegeket szegényítő, jogtipró, úrhatnám világ.” Alaposan elkéstek figyelmeztetésükkel a szerzők, hisz ez a világ idehaza már 2010-ben megbukott. Sebaj, így még viccesebb az írás… „Nekik tudniuk kell – folytatódik a tájékoztató –: nem pusztán egy kormány, hanem egy rendszer az, amitől meg kell szabadulni. […] a hatalom információs blokádja ellenére az emberek gyakorlatilag mindent tudnak […]. Ismerik ezt a rájuk telepedett rendszert, és nincs jó véleményük róla.” Hát… Ez a leszólt kormányzat a legutóbbi három választást kétharmaddal nyerte – mi lett volna, ha még kedvelik is? „Innen nézve érthető, hogy 2019 őszére […] megszületett az ellenzéki választó.” Sőt már hajba is kapott a húsosfazék mellett a sok éhes proletár… „A szabadság, ezen belül a piaci szabadság híveiként tudjuk, hogy ahol kereslet van, ott előbb-utóbb kínálat is lesz.” Ez speciel igaz: ezért nyert a nemzeti oldal 2010-ben, és ezért küldték el – 1-es szüleiket sűrűn emlegetve – a balliberális szakértőcsapatot.

Derűs írás.