Szorítsunk Varga Zoltánért!

A világjárvány egyik súlyos vele­járója, hogy kevesebb idő jut a mentális betegekre. Szomorú példa erre a DK-s képviselő.

Pilhál György Fotó: Katona_Vanda Forrás: Magyar Nemzet

Politikusokat kérdezgetett minap az Index, ki mit kíván a magyarságnak az új esztendőre. A válaszok zöme a járványmentes jövőről szólt, még az ellenzéki válaszadók is ezt hangsúlyozták. Mindössze a DK-s Varga Zoltán lógott ki a sorból: „Szeretném azt is, ha ennek a helyzetnek az okozója, Orbán Viktor egyszer csak magába szállna, […] levonná a konzekvenciákat és eltűnne.” Mielőtt elmerengnénk, magától ilyen bunkó-e a Gyurcsány-párti honatya, vagy valamilyen továbbképzésen bővítette adottságait, gondoljunk arra: a világjárvány egyik súlyos vele­járója, hogy kevesebb idő jut a mentális betegekre. Szomorú példa erre ez a Varga. Vagyis semmiképp se haragudjunk rá, ellenkezőleg. Szorítsunk neki, hogy alapbetegsége mellé el ne kapja még a vírust is.

Hogy valóban áldozatról van szó, arról már évekkel ezelőtt meg­győződhettünk. Például amikor emberünk – még a debreceni közgyűlés ellenzéki képviselőjeként – maga készítette alufólia sisakkal a fején mondta el Ufók és kormányzati őrültségek című beszédét egy városi vitán. (Amikor a polgármester az elmeállapota felől érdeklődött, Varga neki is felajánlott egy alusisakot.) Pár hete is rátört a roham szegényre, egy napirend előtti parlamenti vitán horganyzott ereszcsatornával a hóna alatt jelent meg, amit aztán expozéja végén diadalittasan a magasba emelt. Néhány nappal később meg a Bikás parkban hatezer, földbe szúrt fekete zászló mellett mondott szavalatot. (Ez egyébként Láriferi ötlete lehetett, ő szokott beszélgetni elhunytak sírja, szobra mellett – gróf Batthyány Lajos, Nagy Imre –, ez azért jó, mert az ilyenből utóbb sosincs sajtóper.)

El ne kiabáljam a kétharmadot.