Tényleg nem utazom rá, de már megint Jakab Péter kívánkozik a Tollhegyemre. (Megjegyzem, ez gyakran egybeesik a Jobbik-vezér vágyaival is – elnök úr él-hal a szereplésért. Bár ezt a mostani nyilvánosságot alighanem kihagyná.) Történt, hogy kedden a parlamentben, közvetlenül azután, hogy képviselő úr leleplezte az Orbán-kormány népnyúzó politikáját, asztalához lépett Tállai András pénzügyi államtitkár, és egy becsomagolt, bohócot formázó figurát nyújtott át a még mindig saját hatása alatt szuszogó néptribunnak. – Megérkezett a bohóc. Boldog karácsonyt! – mondta a figyelmes államtitkár. Hősünket váratlanul érhette a gesztus, pillanatra kiesett a ritmusból (anyázós beszólásra talán lett volna riposztja), majd visszadobta a csomagot Tállainak.

És jött a székjelenet. Talán a tekintete homályosodott el, talán a pipától nem látott, vagy csak székének árnyékát látta – árnyékszéket látott –, tény: a helyére visszavonuló pártvezér, nincs rá jobb szó: fenékre esett.

Mindösszesen a fejét örökíthette meg a T. Ház kamerája. Jakab padlón!

Sosem találta a helyét a népmesék kemény legényét, a munkásszülők parasztgyerekét alakító Jobbik-vezér. Volt, hogy egy zacskó száraztésztát tett a miniszterelnök asztalára, máskor egy narancsos buktát. (Egy ízben egy zsák krumplival is megpróbálkozott szegény, de nem járt sikerrel.) Kétszer a kormányfő székébe is beleült. Ehhez képest – akárcsak most – az ellenzék előválasztási cirkuszán is a pad alá esett. Attól tartok, tavasszal még lejjebb landol.

Borítókép: Jakab Péter (Fotó: MTI/Kovács Attila)