Varga János, az 1956-os Magyarok Világszövetségének elnöke tizenhat évesen a forradalom szinte valamennyi fővárosi eseményében részt vett, ott volt a Magyar Rádió ostrománál, a Kossuth téri véres sortűznél, majd a Corvin közben is. A november 4-én megindult szovjet invázió során megsebesült, de még így is november közepéig harcolt. A szabadságharc igaz történetének bemutatását kötelességének érezte. – Ha mi, a még élők nem tesszük helyre a hazugságokat, nem védjük meg az ártatlanok becsületét, más már nem tudja megtenni helyettünk – nyilatkozta több alkalommal is.
Sűrűn emlegette, hogy a rendszerváltás hajnalán minden Nagy Imre körül forgott, minden róla szólt, mintha ő csinálta volna a forradalmat, pedig egészen másképp volt – a forradalmat az egyszerű emberek kezdték, a szabadságharcot pedig a fiatalság vívta, a pesti srácok és a bátor vidék.
És amikor jött az orosz invázió, már csak ők álltak a tankok elé.
Ők, a Varga Jancsik. (Tutsek vérbíró ítélkezett felette – kiskorúsága mentette meg a bitófától.) Varga János gyakran szót emelt közéleti ügyekben a posztkommunista hálózatok és a máig hatalomra spekuláló baloldaliak ellen. (Legutóbb akkor, amikor Magyar Messiás Péter megpróbálta kisajátítani a forradalom lyukas zászlaját.) A PestiSrácok szerkesztőségét pedig arra bátorította: méltó módon viselje a portál címében a szabadságharcosok nevét. Varga Jánost szombat hajnalban, néhány héttel nyolcvanötödik születésnapja előtt pomázi otthonában érte a halál. Földi alakját a Corvin mozi előtt található szobor, a 1956-os pesti srác őrzi.
