A nándorfehérvári diadal emléknapját ünnepeljük ma. Tíz éve döntött úgy az Országgyűlés, hogy Hunyadi János törökök felett aratott győzelmének dátuma – 1456. július 22. – kiemelten szerepeljen nemzetünk kalendáriumában. Régi adósságunkat törlesztette ez a határozat.
A Hunyadi János és vitéztársai előtti tisztelgés és főhajtás azt a hazug szemléletet kívánta átírni, mely szerint a Duna partján 565 éve kivívott diadal rajtunk kívül senki mást nem érdekel. Épületes hazugság, hiszen a magyar győzelem egész Európát, az egész kereszténységet puszta létében érintette – diadalunk nyomán az egész kontinens hosszú évtizedekre megszabadult a törökveszélytől.
Nándorfehérvár óta mindenütt a keresztény világban szól a déli harangszó – igaz, jószerével csak mi tudjuk, miért. Győzelmünk titkát szűk évszázaddal később Dobó István egri várkapitány fogalmazza majd meg: „A falak ereje nem a kőben vagyon, hanem a védők lelkében.”
Hunyadi János újabb nagy győzelmét ma az jelentené, ha a törökverő bajnok a Magyar Nemzeti Filmalapnál is sikert aratna; mert nemzetünk szeretné hírül adni országnak, világnak történelmének egyik legfényesebb sikerét – filmvásznon is. Ez eddig nem adatott meg, a kultúra felkentjei valamiért sosem tartották fontosnak hirdetni. Hunyadi korszakos győzelme nem illett bele a nemzetre erőszakolt „bűnös nép” koncepcióba. Szerencsénkre a Bán Mór sikerkönyveire épülő, tízrészesre tervezett Hunyadi-filmsorozat előkészületei már javában zajlanak, a forgatás jövőre kezdődik, a bajnokokat alakító szereplők már a kardjukat élezik. Él magyar, áll Buda még!
