Ismerős arcok

Magyarország trianoni megcsonkításának voltak előnyei is számunkra, tájékoztatja az Élet és Irodalom olvasóit Gyáni Gábor történész.

Magyarország trianoni megcsonkításának voltak előnyei is számunkra, tájékoztatja az Élet és Irodalom olvasóit Gyáni Gábor történész. Igen, jól olvasták, ez a véleménye a tudós embernek. Szerinte a történelmi Magyarország fejletlenebb területeinek elvesztésével komoly ballaszttól szabadult meg az ország. Értsd: volt jó is abban a trianoni diktátumban, fogjuk fel! 1920 óta nem nyomaszt bennünket az elszakított haza gondja-baja – magyarázza Gyáni.

Pósán László fideszes országgyűlési képviselő, aki ugyancsak történész, lapunk hasábjain reagált kollégájának cikkére. Soraiból kiérződik, erősen kereshette a szavakat. (A cifrábbakat kihagyta.) Úgy vélte, ha a hazai liberális ellenzék is osztja a historikus ember provokatív gondolatait, akkor már csak idő kérdése, mikor mondják majd borsodi, szabolcsi, nógrádi, baranyai térségekre is: ballaszt, kolonc… A cifra jelzőket én is kihagyom, korábban már kidühöngtem magam hasonló provokációkon. Például az ős-szabaddemokrata Bauer Tamásén, aki pár esztendeje arról értekezett, hogy a trianoni diktátumot semmiképpen sem szabad sorstragédiaként értékelnünk, mert az ott megrajzolt határok úgy jók, ahogyan azt Clemanceau és a többi antanttérképész megrajzolta annak idején. Meg azt is mondta, hogy a mostani kormány nemzeti összetartozás jelszava nem más, mint harcias igénybejelentés az elcsatolt területekre. Márpedig – emelte föl mutatóujját a Trianon-szakértő – aki ma egységes magyar nemzetben gondolkodik, az azonosul a revíziós politikával. Pfuj!

Gondolom, nem Gyáninak, Bauernak készült az Ismerős Arcok Nélküled című dala.