A hervadni látszó színművészjelölt-randalírozók legutóbb azt találták ki, nem engedik be az egyetem épületébe az átadás-átvétel lebonyolítására érkező új kancellárt. Erre már csak lép valamit az orbáni diktatúra…
Hát nem lépett. Most sem lépett… Hallatlan!
Az ember már ott tart, szinte sajnálja a szigetelőszalag-erdőben tekergő, kintornázó ifjakat (tanáraikat, bujtogatóikat nem), fiatalság, bolondság… Azért ajánlanám figyelmükbe boldogult Saul Alinskynak, az anarchiacsinálás atyjának vonatkozó intelmét: „Az a taktika, amit túl hosszan alkalmazol, teherré válik. Sose válj unalmassá. Még a radikális aktivisták is elunják magukat.” Öngólt lőttetek, fiatalok. (Még Láriferitek is megmondta: majd megunják és hazamennek.)
Attól tartok, gyerekek, készpénznek vettétek az elmebeteg szózatot, miszerint a bíróság figyelembe fogja venni, hogy amikor a civilek a polgári engedetlenséghez nyúlnak, azt magasabb cél érdekében teszik. (E kapitális marhaságot az a Misetics Bálint – jelenleg Karácsony főtanácsadója – mondta, aki hajdan sztárrandalírozóként vett részt a Fidesz-székház 2013-as elfoglalásában.)
Bukni látszik a „forradalom”. A harcosok némelyike még reménykedik a „diktatúra” fellépésében, és akkor lehet majd szaladni Brüsszelig, Strasbourgig vagy a CNN-hez, hogy tessék, ez a „magyar demokrácia”! De hát mikor jön már a rendőrattak? Mikor oszlat végre a karhatalom? Hol vannak a vízágyúk, a gumibotok? Hé, fiúk, mi lesz? Hé, Pintér Sándor!
Rossz volt a súgó, gyerekek. Súgólyukra futottatok.
