Biztató üzenetek a jövő tudósainak

A XVI-XVII. század fordulóján írta le Francis Bacon azt az üzenetértékű mondatot, hogy „emberi tudás és hatalom egy és ugyanaz”. Tőle már csak azért is hitelesnek fogadható el ez a megfogalmazás, mert az akkoriban még mindig alaptudománynak számító filozófia művelése mellett lordkancellár is volt, így egyaránt tökéletesen ismerte a hatalom és a tudomány szerkezetét. Ugyanakkor nyilván nagyon jól tudta, hogy a hatalom és a tudomány kapcsolatában a hatalomé a meghatározó szerep, a politikáé a döntés joga. De az ő korában a technika még gyerekcipőben járt, távol voltak az ipari, és még távolabb az informatikai forradalomnak az életet átalakító nagy eredményei és felfedezései, a hatalom és a tudás közötti viszonyban még nem jelentkeztek ütközések és zavarok. Legfeljebb a felforgató eszméket hirdető társadalomtudósok részesültek erőteljesebb hatalmi dorgálásban.A ma embere viszont már nagyon jól tudja, de legalábbis tudnia kellene, hogy a gazdasági fejlődés, a tudás alapú társadalom és a szó valódi értelmében vett polgárság megteremtése elképzelhetetlen a tudomány eredményei és a termékeny tudományos élet nélkül. Köztudomású, hogy tehetségekben pazarlóan gazdagok vagyunk, de nem lenne szabad elfeledkezni Napóleon azon mondásáról, amelyet a magyar tudomány napján elmondott beszédében Orbán Viktor is idézett, hogy lehetőségek nélkül a képességek nem sokat érnek.A cél megvalósítása tehát a tehetségek mellett a lehetőségektől függ, és ehhez elengedhetetlen az idő- és költségigényes tudomány megtervezett és kiszámítható, biztonságot nyújtó anyagi támogatása; a tudomány fontosságának tudatos felismerése és a tudomány művelőinek erkölcsi megbecsülése; a társadalom jó közérzete, megfelelő szellemi állapota és fogadókészsége; a tudományos műhelyek és a vállalkozói réteg közötti szerves kapcsolat.Milyen volt a magyar tudomány helyzete 1997-1998-ban? Erre a hiteles választ a Magyar Tudományos Akadémiának az Országgyűléshez benyújtott beszámolója adja meg. „A hazai tudomány az ezredfordulón bizonytalan, labilis állapotban van. A magyar tudomány labilitása abban áll, hogy a kutatói kar színvonala messze felette áll a felszereltség színvonalának, és abban áll, hogy a kutatók és a tudománypolitika művelői érzik: a szellemi versenyképesség nem tartható tovább a kutatási feltételek javítása nélkül. A tudásnak mint értékrendteremtőnek a jelentősége csökkent.” A beszámoló utal arra, hogy „gazdasági lehetőségeinktől messze elmaradóan járultunk hozzá saját kutatóbázisunk fejlődéséhez”, mert az OECD-országok 2,18, az EU-tagországok 1,54 százalékával szemben Magyarország 1997-ben a GDP 0,76 százalékát fordította kutatás-fejlesztésre.E rövid írás célja – a teljesség igénye nélkül – annak vizsgálata, hogy milyen a kapcsolat és az együttműködés a hatalom – a jelenlegi polgári kormány – és a tudás – a mai magyar tudomány és kutatóműhelyek – között.A polgári Magyarországért kormányprogram Az új évezred küszöbén kutatás-fejlesztés fejezetében konkrét célokat és feladatokat fogalmaz meg. Többek között rögzíti, hogy „kormányzati feladatnak tekinti a szakemberképzés támogatását, az alapkutatások finanszírozását, az innovációs tevékenység ösztönzését és az innovációterjedés segítését (...), a kutatás-fejlesztés közvetlen és közvetett támogatásának növelésével a hazai össztermék 1 százalékára, középtávon 1,5 százalékára emeli a kutatás és fejlesztés részesedését (...), átfogó innovációs joganyagot dolgoz ki, amely egységesen tartalmazza a kutatás-fejlesztés, piacfenntartás, -fejlesztés rendszerét, garanciákat az állami kötelezettségvállalásokra, a pénzügyi támogatási rendszert és a kutatás-fejlesztést támogató intézményhálózat szervezetét (...), ezen túlmenően megteremti a magánszféra kutatás-fejlesztési alapját, és ezt a folyamatot (...) kedvezményes hitelekkel, adókedvezményekkel és állami megrendelésekkel is segíti”.Az előzőkben részletezett feltételrendszernek megfelelően a tudomány- és technológiapolitikai kollégium kidolgozta a kutatás-fejlesztés 2001. évi költségvetési támogatásának tervezetét, amelynek a fokozatosság elvét követve 2001-ben el kell érnie legalább a GDP 1,2 százalékát, azaz 164,6 milliárd forintot. A teljes ráfordításon belül a vállalati és a külföldi ráfordítások arányát 50 százalékosra kell növelni, ami így költségvetési támogatásban 82,3 milliárd forintot jelent, és ez 19 milliárddal több a 2000. évi előirányzatnál. A támogatásnak 2002-ben el kell érnie a GDP 1,5 százalékát.A kollégium öt súlypont kiemelésével összeállította a gazdaság versenyképességét növelő és az általános értelemben vett társadalmi célok megvalósítását segítő nemzeti kutatási és fejlesztési programot. Ezek: az életminőség javítása; a kommunikációs és információs technológiák; a környezetvédelmi és anyagtudományi kutatások; az agrárgazdasági és biotechnológia-kutatások; a nemzeti örökség és a jelenkori társadalmi kihívások kutatása.A súlypontokon belül a részletes program nevesít is néhány kiemelésre javasolt főbb területet, mint például az egészség megőrzésének, a betegségek megelőzésének új lehetőségeit, a rehabilitáció fejlesztését, a mobil és integrált távközlési hálózatokat, a környezetszennyező anyagok ártalmatlanítását, az erdő- és a vadgazdálkodás eredményességét elősegítő kutatásokat, a magyar kultúrát, az európai integrációs és globalizációs folyamatokban pedig az európai beágyazottságot, a regionális és lokális sajátságokat, a magyar nyelv helyzetét, a magyarságról külföldön alkotott képet.Az időközben elkészült Széchenyi-terv messzemenően figyelembe vette a kollégium előterjesztésében foglaltakat és a tudományos eredményeket.A feltételrendszeren belül maradva: biztató jelek utalnak arra, hogy a tudomány fontosságának felismerése és a tudomány művelőinek erkölcsi megbecsülése örvendetesen növekszik. Ezt nemcsak a tudományos eredményekkel kiérdemelt kitüntetések és díjak átadása jelzi, hanem a Tudomány 1999. június 26. és július 1. között Budapesten tartott világkonferenciája is, aztán 1999. november 3-án a magyar tudomány napja, valamint a tudományos rendezvények és konferenciák emelkedő száma, a tudományos művek iránt megnyilvánuló kereslet. A Bolyai-díj átadásán felszólaló miniszterelnök arról biztosította az összegyűlt tudósokat, hogy „azzá leszünk, amit tudunk. Ezért a magyar nemzetnek, nekünk, magyar polgároknak szükségünk van önökre. Mi megteremtjük a lehetőséget, hogy önök itthon bizonyíthassanak. Ne fojtsa meg önöket se a közöny, se a középszerűség. Cserébe kérem, önök először Magyarországon és a magyarok javára próbálják kamatoztatni azt a tehetséget, amellyel a Jóisten megáldotta önöket”.Kedvező változás tapasztalható a magyar társadalom szellemi állapotában és fogadókészségében is. A társadalomban érezhető a tudomány iránti érdeklődő nyitottság, ami megmutatkozik a tudományos rendezvények látogatottságában és a tudományos művek növekvő példányszámában. Felejthetetlen élményként őrzöm például a teljesen megtelt Budapest Kongresszusi Központban a Bolyai-díj átadásának ünnepségét, amelyen nemcsak tudósok és közéleti szereplők, hanem főleg fiatalok voltak jelen, és az egész rendezvény hangulata hitet és reményt sugárzott. A díjjal kitüntetett Freund Tamás tudományos elkötelezettsége és őszinte szerénységet tükröző megnyilatkozása biztató üzenet volt a jövő tudósai és a megjelentek számára. Ugyanilyen biztató üzenetet tartalmazott a Gellért Szállóban az Innovációs Nagydíj és a Szabadalmi Hivatalban a Jedlik Ányos-díj átadása is. Külön említést érdemel, hogy a díjat kiemelkedő, nemzetközi viszonylatban is jelentős és a társadalom számára nemcsak értéket teremtő, hanem gyakorlati felhasználást is biztosító tudományos tevékenységekért osztották ki a tudósoknak és a feltalálóknak.A tudományos élet eredményeit jelentős részben a magángazdaság biztosítja, ezért érthető, hogy a világ más tájain az állam és a magánvállalkozói szféra egyenlő arányban járul hozzá a kutatás-fejlesztés támogatásához. Szerencsére már nálunk is vannak, és egyre többen lesznek a Somody Imrék és Imrénék, a Lantos Csabák és Kassai Bélák, és egymás után jönnek létre az innovációt segítő alapítványok, mert a nagy- és a kisvállalkozások tulajdonosaiban mindinkább tudatosul, hogy nemcsak erkölcsileg, hanem anyagilag is érdekeltek a tudomány hatékony fejlődésében.A jelek tehát biztatók, és a csillagok állása is kedvező.A sorsunkat és mindennapi életünket alakító politika egyértelműen felismerte, hogy az emberi tudás és a hatalom csak akkor válhat eggyé és ugyanazzá, ha a hatalom és a tudás között szerves a kapcsolat, a tudomány fontos tényezőként részt vesz a politikai akarat kialakításában, és eredményeivel hozzájárul a társadalmat érintő döntések megalapozottságához.