Egyelőre még nem ismerni a pontos számokat a Művészetek Völgye látogatóinak mennyiségéről, de az előző évekhez képest feltételezhető egy újabb rekord. Ez nem véletlen, hiszen ez az ország legváltozatosabb, legtartalmasabb fesztiválja, miközben az egyik legszínvonalasabb esemény is a nyári szezonban. A három helyszínen (Kapolcson, Vigándpetenden és Taliándörögdön) zajló programsorozaton külön helye van a jazznek, a klasszikus és a popzenének, a rapnek, a hiphopnak, illetve a kevert zenei műfajoknak, valamint a színháznak (ezen belül a prózai, az improvizatív előadásoknak és a kortárs táncosoknak), a különböző civil mozgalmaknak, idén pedig külön kertbe költözött a sport is a Honvédelmi Minisztérium jóvoltából.
Az igazi „kulturális mindenevők” ezért minden évben felkeresik a Művészetek Völgyét.
Meglátogatni az összes kapolcsi programot persze képtelenség.
A fesztivál második napján a jegyérvényesítésnél előttünk sorban álló fiatalok is nagy dilemmába kerültek, amikor a műsorfüzetet olvasgatták. Azon vitatkoztak, hogy nagy kedvencük, a Quimby koncertje előtt hol üssenek tanyát egy nagyfröccs erejéig. A világ minden színét hordták a nadrágjukon és batikolt pólóikon, nem gondoltuk volna, hogy a Magyar Jazzszövetség udvarában látjuk őket viszont. De ebben a fesztiválban ez a szép. Észrevétlenül ugorhatunk át éveket, műfajokat, stílusokat, és közben kitágulhat előttünk a világ.
A jazzudvarban például ekkor Balázs Elemér és csapata játszott, akik a 25. évfordulójukat ünnepelték, a koncertjük alatt megtelt az udvar.
Továbbra is állandósult jó hangulatban zajlottak az esték a Folkudvarban is a fesztivál minden napján, nagy öröm volt látni, hogy a néptánc és a népzene még most is népszerű a fiatalok körében.
De nem annyira, mint például a rap, illetve a hiphop, ami itthon is egyfajta sajátos, modern dalköltészeti performansszá nőtte ki magát, ha olyan képviselők játsszák, akik nem pénzszerzésre és politikai mocskolódásra használják a műfajt, miközben súlyos honoráriumokért bugyuta televíziós vetélkedőkben járatják le magukat.
A közönségrekordot például az idei kapolcsi fesztiválon Beton.Hofi döntötte meg, aki a szokásos, üres és megdöbbentő blaszfémiák mellett néhol ügyes szinesztéziákat („Olyan fekete a kutyám, hogy a fényt ugatja / Száll a pipa füstje délnyugatra”) vagy irodalmi utalásokat („Erre a gyertyák csonkig égnek / Nem számít semmit a sok ígéret”) is használ, halvány reményeink szerint a hallgatóság épülésére.
Az igazi, minőségi hiphopot azonban szintén a jazzudvarban kaphattuk meg, mégpedig a Loop Doctors előadásában, Romhányi Áron döbbenetes zongorajátékával, aki mellett Szendőfi Péter dobolt és Gesztesi Alexandra énekelt, szintén remekül.
