Kiváló zenét produkált Kapolcson a The Qualitons is, és ahogyan azt tőlük már megszokhattuk, volt a muzsikájukban nem kevés intellektus is, számos kiváló billentyűs és basszusgitár futam, többszólamú ének színesítette a produkciójukat.
Mint arról már beszámoltunk, az idei fesztiválon ugyanakkor egy igazi világsztárt is meghallgathattunk, Franz Ferdinand személyében.
És hogy teljesen más vizekre is evezzünk, essen szó egy kis színházról is. Taliándörögdön, a katolikus templomban tekinthette meg a közönség azt a monodrámát, amely valójában a világhírű Nick Hornby novellájának átdolgozása Bodor Géza rendezésében egy múzeumszínházi előadássá. A történetet egy biztonsági őr meséli el, akit Ficzere Béla alakít, zseniálisan. A darab címe – CiciKrisztus – első hallásra némi szentségtörésre utalhat, de közel sem erről van szó, hanem éppen ellenkezőleg, a szentségtörés, a művészeti provokáció kifigurázásáról. A darab (illetve novella) mondanivalója azonban ennél lényegesen több és bonyolultabb. Szól például arról a régi, nagy dilemmáról, hogy mi a művészet szerepe: a gyönyörködtetés, az isteni tökéletesség átélése vagy esetleg a megbotránkoztatás. De szól arról is, hogy Krisztus ott van, ahol megtaláljuk, vagyis mindenhol, mindenben, és a keresése közben a legegyszerűbb emberekből is előbújhat, akár a művészet hatására is, a legbelsőbb szeretet. Ahogyan minden bizonnyal előbújt a taliándörögdi közönségből is, akik a sok vidám és megható pillanatot követően morfondírozva, a szemük sarkában egy-egy könnycseppel, mégis mosolyogva léptek ki Isten házából.
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!