Zárjuk ki a sérelmi politikát!

Józan gondolkodású ember nem vonhatja kétségbe, hogy az 1998. évi országgyűlési választásokon a jobboldal sikerének alapja az összefogás volt. Tudom, hogy a magyar szellemi elit nagy részének biztatására kialakult egység mindenki részéről áldozatvállalást is jelentett. Kimondom, némi szomorúsággal, de a tények mérlegelésével jutottam el én is arra a Kövér László-i következtetésre, hogy a Magyar Demokrata Fórum parlamenti jelenlétét nagy részében a Fidesz-Magyar Polgári Párttal kötött megállapodásának köszönheti, ugyanakkor tényszerűen megállapítandó az is, hogy a demokrata fórum alakító módon közrejátszott abban, hogy a Fidesz meghatározó kormányzó erőként élheti meg az 1998-2002. közötti választási ciklust.A kormányra kerülés, a kormányzó hatalom megszerzése mindenkitől áldozatokat vár, követel. Kimondom: tudomásul kell vennünk a két párt közötti támogatottságbeli különbséget, még akkor is, ha ez fájdalmas, a Fidesz részéről pedig önmegtartóztatást követel, hogy a kisebb erejű párt érzékenységét ne sértse. Bizton tudom azt, hogy nekünk, magyar demokratáknak, némi hangsúlybeli különbözőségektől eltekintve, hosszú távú céljaink azonosak a Fideszével.Meggyőződésem ugyanakkor az is, hogy e hosszú távra kitűzött célok elérése érdekében a jobbközép pártok kormányzása lehet csak a garancia. Ezekre alapítottan van erkölcsi fedezetem annak kimondására, hogy mi, magyar demokraták rosszul politizálunk, midőn sérelmi politikára rendezkedünk be, ugyanakkor nem a jobbközép egység megerősödését szolgálja az a magatartás és stílus sem, amely az MDF-et csak szavazat-összehordó, választópolgárt ösz-szegyűjtő erőnek tekinti.Amióta belekeveredtem a politikába, következetesen a jobbközép összefogást szorgalmaztam. Teszem ezt az 1990-es választási kampány megindulásának pillanatától a mai napig. Úgy érzem azonban, hogy most a kormányzati felelősség – tudatosan nem használom a kormányzó hatalom kifejezést – birtokában megroppanóban van valami, s félem a jövőt.A fórum mindig értékelvű politizálást folytatott, még akkor is, ha a rendszerváltozás „tűzoltómunkája” némely esetben ezt el is fedte. Ez a megállapításom a Fidesz-Magyar Polgári Pártra is vonatkozik. Pontosan ezért a közös stratégiai cél birtokában felül kell emelkednünk a napi sérelmeken, és közös, jó programunkat összefonva, annak megvalósítása érdekében az egységet kell erősítenünk.Az utóbbi több mint fél évszázad történelmi hagyományai kijelölték a politizáló magyar polgár útját. Kialakított egy monolit baloldalt, amely a hajdanában harsányan kommunistaellenes SZDSZ feldarálására is képes volt, ugyanakkor nehezen kezelhető történelmi hagyatékként nekünk adta a sokszínű jobboldalt. Mivel azonban a jobboldalon a sokszínűségben valahol harsány szín is megjelenik, a jobbközépnek minden irányban zárnia kell.Az 1998-as választások megmutatták, hogy a sorok összezáródása választási győzelmet hoz. Megmutatta ugyanakkor azt is, hogy az összezáródott rendekben az éles kontúrok eltűnnek vagy nehezen észlelhetők, a jobbközép egységgé válik. Ezt a képet vagy talán víziót kell feldolgoznunk mindannyiunknak, akik azért munkálkodunk, hogy a nemzet felemelését célzó programunk megvalósításán 2002 után is, a kormányzati felelősség birtokában dolgozhassunk.Nem kérem én egyetlenegy magyar demokratától, egyetlen fideszes barátomtól sem, hogy pártidentitását feladja, kérem azonban, és kimondom, kérjük magunkat arra, hogy értékelvű politizálásunk a napi kicsinyes részérdekek konfrontációja miatt ne sérüljön, hiszen mi nem vagyunk és nem is kívánunk percemberkék lenni.Hogy is van: ha egy darab föld a tengerbe szakad, Európa lesz kevesebb. Talán ez a felismerés is megadja az MDF-nek azt az önbizalmat, amely kizárja a sérelmi politizálást, és rádöbbent másokat is arra, hogy ha a láncban egy, bármilyen kicsi szem megroppan, akkor azzal az országot fölfelé húzni már nem lehet.Mi pedig hazánkat fölfelé akarjuk húzni.